Hogyan lehet megragadni a hrabali
életmű lényegét a képzőművészet eszközeivel? Elég-e ehhez macskákat,
söröskorsókat festeni? A korántsem érdektelen kérdésre izgalmas választ
kínál a száz éve született író emlékének szentelt, cseh alkotók
munkáiból válogató kiállítás.
James Joyce kerek szemüvege, Kosztolányi
csokornyakkendője, Günter Grass pipája – ikonikus kiegészítők, melyek
meghatározzák, miként is rögzül az utókorban egy-egy író képe. A kultusz
apró, de fontos építőkövei, melyek az írót és életművét körbeölelő
szellemi aurát a képiség erejével is építik.
Az idén száz éve született Bohumil Hrabal esetében – rajongók és a
munkásságát felszínesen ismerők is számára is – könnyen kínálkoznak fel a
példák: a csíkos póló, a macskák, az elmaradhatatlan söröskorsó. A Cseh
Centrum most látható, széles merítést kínáló kiállítása remek példa
arra, hogy mennyire szabadon képesek vagy nem képesek elrugaszkodni a
képzőművészek ezektől az életrajzi toposzoktól. Eredményt hirdetni nem
is lehetne könnyű.
Tény, hogy a tárlatot uralja Hrabal jól ismert, kicsit mindig morcos,
ugyanakkor ironikusan derűs Szókratész-arca, ugyanakkor hangulatilag
meglehetősen tág határok között mozognak a prágai La Femme Galéria által
kiadott „házi feladatként”, megszületett művek. A képek alatt rövid
részletek is olvashatók az ihletforrásként szolgáló Hrabal-művekből, így
a kiállítás felfogható egyfajta illusztrációs pályázat végeredményének
is, a szövegek és a képek „összeolvasása” pedig többletélményt nyújthat.
Számos olyan alkotás szerepel a kiállításon egyébként – és ezek
között találni véleményem szerint a leginkább figyelemre méltóbbakat –,
melyek felfogásukban és technikájukban is az illusztráció műfajára
hajaznak. Kezdhetjük a példák sorolását rögtön Adolf Born grafikájával,
aki a cseh illusztráció túlzás nélkül világklasszis mestere, és aki
ezúttal is eltéveszthetetlen és mindig egyfajta időtlen derűt sugárzó
stílusával állított emléket Hrabal legendás macskaimádatának.
Andrej August mesekönyvbe illő képén Hrabal egy aranytigris hátán
lovagol, az író életrajzában jártas prágai sörturisták számára nyilván
nem kell sokat magyarázni, milyen „közintézmény” öltött ilyen formán
testet. A galéria felhívására beküldött alkotások között találunk
fotómontázsokat és kollázsokat, melyek szintén a hrabali legendárium és
életrajz ismert elemeit hasznosítják újra, vagy a korszak rekvizitumait,
így többek között levélrészleteket, plakátokat, könyvborítókat.
Talán kevésbé sikerültek az olyan munkák, ahol kissé túl
artisztikusan kíván a művész elszakadni, ugyanakkor utalni is a hrabali
univerzumra, mint például azon a fotón, mely egy olvasó férfit örökít
meg, a háttérben a fotózás hőskorát idéző körülmények között rögzített
aktmodellel, no meg az elmaradhatatlan söröskorsóval. Ennél sokkal
jobban sikerült elvonatkoztatnia Marie Bannak, aki finom tónusú,
érzékeny festményén egy kisvároska látszólag hétköznapi
pillanatfelvételé teszi a megmagyarázhatatlan szorongás tárgyává a
szinte üres térben álló férfialakkal és a röpködő galambokkal.
(Hommage à Bohumil Hrabal. Cseh Centrum. Megtekinthető április 16-ig)
Forrás: http://mno.hu/grund/hrabal-kiallitas-sorhabba-aztatott-metafizika-1220364
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése