2014. március 20., csütörtök

Visszaszámlálás indul

Egyre közeledik Bohumil Hrabal 100. születésnapja, így egyre gyarapodnak az ehhez kapcsolódó ünnepi események. A jövő hét folyamán az alábbi jobbnál jobb programokkal várjuk önöket:

KEDD
"Jozef úr, a magas cét, de befelé..." - Pap János előadása Hrabal humoráról Havas Judit előadóművész közreműködésével

SZERDA
- A Hrabal-galaxis pillanatképei - a Fekete Ökör Baráti Kör Hrabal életútját felidéző kiállítása
- Túlságosan zajos siker? - Vörös István előadása Hrabal műfaji besorolhatatlanságáról
- Bán János színművész részleteket ad elő Bohumil Hrabal prózai alkotásaiból

CSÜTÖRTÖK
- Szigorúan ellenőrzött vonatok - felolvasószínház Borbély Alexandra, Elek Ferenc, Tasnádi Bence és Matisz Flóra közreműködésével

PÉNTEK
- Hommage à Bohumil Hrabal - a prágai La Femme Galéria kiállítása, cseh és szlovák képzőművészek tisztelgése Bohumil Hrabal emléke előtt
- Felolvasóest - a Hrabal Asztaltársaság és a Hrabal Söröző megemlékezése az íróról 



Részletes információkért kattintson az egyes programok aloldalára, illetve kövesse a Cseh Centrum FB oldalát!


2014. március 18., kedd

Hrabal felolvasóest a Hrabal Sörözőben

Bohumil Hrabal születésének 100. évfordulóján 2014. március 28-án, pénteken este 19 órakor a Hrabal Asztaltársaság és a Hrabal Söröző megemlékezést tart, melynek keretében a résztvevők felolvasáson vehetnek részt, ahol kedvenc Hrabal-írásaikból idézhetnek. 

 

Felolvasónak jelentkezni Bakos Istvánnál a 0630 316 82 65 telefonszámon lehet. Minden Hrabal hívőt, szimpatizánst szeretettel vár a Hrabal Söröző és a Hrabal Asztaltársaság.

Időpont: 2014. március 28. 19:00
Helyszín: Hrabal Söröző, 1088 Budapest, Rákóczi út 11.

2014. március 14., péntek

Hrabal időseknek és haladóknak

Bohumil Hrabal kollázsai mellett Vladimír Boudník, Zdeněk Bouše és Oldřich Hamera cseh képzőművészek grafikái láthatók az író születésének 100. évfordulója alkalmából az Óbudai Társaskörben.

A Cseh Centrum együttműködésével megvalósuló Képmutogató című tárlatot Esterházy Péter író nyitja meg. A kiállítás kurátora, Lakos Attila elmondta, hogy a tárlat hat eredeti Hrabal-kollázsa egy csehországi magángyűjteményből származik, és először mutatják be Magyarországon. A művek 1952-ben, abban az időszakban készültek, amikor az író a kladnói vasműben dolgozott. Az alkotások egy része a háborúellenesség tematikájába illeszkedik, de láthatóak lesznek az akkori szerelem ihlette képek is. Az író munkái mellett a képzőművész barát, Vladimír Boudník grafikái, Zdeněk Bouše Hrabalt ábrázoló fametszetei és Oldřich Hamera őslénylenyomat-motívumokból álló alkotásai is kiállításra kerülnek.

Bohumil Hrabal (fotó: Kertész Dániel)
Bohumil Hrabal (fotó: Kertész Dániel)

Lakos Attila felhívta a figyelmet arra, hogy Vladimír Boudník képzőművészt Hrabal Gyöngéd barbárok című könyvéből ismerhetik a magyar olvasók, aki az 1950-es és 1960-as évek cseh művészetének egyik meghatározó underground alakja volt. Zdeněk Bouševal együtt rendszeres vendégei voltak Hrabalnak a prágai Libeň-negyedben, az akkoriban peremre szorult, kirekesztett képzőművészek, írók és költők gyakori találkozóhelyén. Oldřich Hamerát szintén a Gyöngéd barbárok című írásában Boudník tanítványaként említi meg a szerző. A művész tárlaton látható grafikáin őslénylenyomatok és ásványok motívumai jelennek meg. A megnyitót követően Hrabal és a képzőművészet címmel Oldřich Hamera, valamint Hushegyi Gábor és Pataki Gábor művészettörténészek beszélgetnek.
Több más budapesti program is megemlékezik az 1914-ben Brnóban született íróról. Március 27-én az Óbudai Társaskör a színházi világnap alkalmából felolvasóestet tart a Szigorúan ellenőrzött vonatok című kisregényéből. Az Országos Idegennyelvű Könyvtárban március 26-tól Hrabal-galaxis pillanatképei címmel idézik fel a közép-európai író alakját, az A38 hajón pedig zenés, filmes, irodalmi születésnapot tartanak április 12-én.

forrás: http://fidelio.hu/kiallitas/hirek/hrabal_idoseknek_es_haladoknak


2014. március 13., csütörtök

Csecsemő a varrógép alatt


Mindannyiunknak van legalább egy Hrabal-történetünk. Vagy mindig is szerettünk volna egyet. Biztos sokan álmodoztak érettségi banketten vagy céges bulin arról, hogy összestempliznék a hamvas bőrű végzősök és kollégák fenekét forgalmista módra. Netán kitüntetést kapnának az abesszín császártól pincérként.
Bohumil Hrabal kicsit olyan volt nekünk, mintha Rejtő beköltözött volna Kafka kastélyába. A totalitarianizmusról mesélt meg a sörről, mintha a kettő szétválaszthatatlan lenne, vagy csak az utóbbival lehetne túlélni az elsőt. És valami fanyar, sörhabos hozzáállással, ami képes volt felismerni, hogy a kelet-európaiak szerencséje mindig arról szólt, hogy valamilyen szerencsétlenség történt velük.
És most, március végén volna százéves. Ha nem akart volna a Na Bulovce kórház ötödik emeletén galambokat etetni. És kizuhanni. Bár sokak szerint ennél kerekebben nem is nagyon lehetett volna lezárni az életet és a művek sorát, amelyek amúgy is egybeforrtak.
 
Bohumil Hrabal: A háború borzalom, oh, borzalom
Bohumil Hrabal: A háború borzalom, oh, borzalom

A szerzőre és történeteire emlékezünk tehát a Hrabal 100 elnevezésű programsorozattal, amelynek egyik állomása volt csupán az Óbudai Társaskör Galériában megnyitott Képmutogató című kiállítás, ahol is olyan cseh képzőművészek munkái láthatóak, akik nem csupán kortársai, barátai, hanem a Hrabal-művek szereplői is voltak.
– Mindig halálbiztosan kerülte el műveiben a nosztalgiát és a giccset, pedig sokszor nagyon közel került hozzájuk – figyelmeztetett mindjárt a megnyitón Esterházy Péter, így mi is elkerüljük a nosztalgikus révedezést Vladimir Boudnik rozsdabarna kompozíciói és Oldrich Hamera borongós kékjei között.
És persze felidézte a Hraballal való találkozást is Esterházy annak prágai törzshelyén, az Arany Tigrisben, ahol a folyton sörös együttlétekről mesélő író magányosan üldögélt egy hosszú asztal legvégén, és senki nem merte őt megzavarni. Meg azt is, hogy Hrabal a maga regényes módján együttműködött a cseh rendőrséggel, s ennek mulattatóan-kesernyés történetét Esterházy fel is olvasta a Levelek Áprilkának című művéből.

De leginkább Hrabal kollázsaira vagyunk kíváncsiak, annál is inkább, mert Hamera később elmeséli, hogy Hrabal eleinte nem volt író, hanem festő és grafikus szeretett volna lenni, majd versekkel is próbálkozott, amíg Boudnik rá nem szólt: mi lenne, ha nem dumálnál annyit, inkább leírnád!
Ő pedig megfogadta a tanácsot. Akkor már túl volt Karol Teige, a két háború közötti cseh avantgárd fő teoretikusának véleményén is, aki „könnyed kis szürrealizmusnak” nevezte Hrabal zsengéit, szövegeket és képeket. Talán ezért is tért át a sörhabos realizmusra. Az 1952-ben készült kollázsokon persze még ott van a szürrealizmus nyoma, hiszen könnyed kézzel ragasztgatott szögesdrót fallal körülvett katonai sírok fölé mosolygós csecsemőt és egy Singer varrógépet Borzalom, oh, borzalom címmel. Vagy az arany Prágát ábrázoló képeslapra orvosi könyvből szerzett illusztrációt a nőkben elhelyezkedő baba képével (Manyst úr születése az Úr 1915. évében).
Persze ehhez is tartozik egy már-már legendaszámba menő történet is. Amikor egy papírzúzdában volt segédmunkás, állítólag sok könyvet megmentett, s ezek illusztrációit használta fel a képekhez. Ezekkel is próbálta megörökíteni azt, amit Pepin bácsi, apai nagybátyja, a Sörgyári capriccio és egyebek szereplője mond: „Ez a világ őrjítően szép, nem mintha az volna, de én ilyennek látom.”
A kiállítás címe is a történetmondóra utal, a képmutogató volt a régi idők vásárainak visszatérő alakja, aki egyszerű és gyakran meghökkentő képekkel beszélt el bűnügyeket, családi tragédiákat, különös eseteket. Hiszen az akkori és mai ember is legfőképpen borzongani akart, látni és hallani azt, amit nap mint nap túlélt.
És persze itt van még Zdenek Bousek két fametszete is, amely több Hrabal-könyv illusztrációjaként is ismerős: profilból látjuk jellegzetes fejformáját, sötét foltként, fehér körvonalakkal és valószerűtlenül nagyra nőtt füllel. Ki, ha nem egy író hallaná meg a világ hol panaszos, hol zsörtölődő hangjait? De az író nemcsak témaként és alkotóként jelenik meg, hanem az összképben is. Ő maga volt az is, aki a galériában látható anyagot összeválogatta, és meg is nyitotta.
Állunk tehát a képek előtt, már szánkban érezzük a gyöngéd barbár sörét, amit majd a megnyitó után csapolnak az érdeklődőknek. És persze, hogy mindenkinek van egy története. Egy harminc körüli látogató például azt a ’89-es októberi napot meséli el, amikor egy vizeldében összefutott Hraballal.
Többször jártak már Prágában az Arany Tigrisben a találkozás reményében, de addig nem jött össze. És amikor már végképp lemondtak róla, akkor a nyilvános vécében ott állt a megelevenedett kép a könyvek füléről. Alacsonyabb, vékonyabb volt, mint gondolta, de ott volt. Dedikálni, beszélgetni a hely nem volt alkalmas, de a találkozás akkor is találkozás marad most már mindörökre.
Így lesznek a kis dolgokból életre szóló élmények.


forrás: http://nol.hu/kultura/csecsemo-a-varrogep-alatt-1449859



2014. március 10., hétfő

Hrabal 100

Bohumil Hrabal napjaink egyik legkedveltebb Facebook posztjai közé tartozik: hozzávetőlegesen kétnaponta szembe jön egy Hrabal-okosság, vagy világos Kozel ízű kesernyés poén, de a legnépszerűbb posztok azok a Hrabal-truvájságok, amiket noha nehéz lenne kategóriákba sorolni, a legtöbb ember mégis könnyen érzi magáénak azokat a tovatűnő élethelyzeteket, hangulati skicceket, amiket leírt. Vajon miért van az, hogy ő ennyire tág körökben népszerű? Nézzünk kicsit bele!

“Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.” (Táncórák idősebbeknek és haladóknak) 

“Az embernek nem termetre kell nagynak lennie, hanem nagynak kell, hogy érezze magát.” 

“Vajon jut-e még rá idő, hogy az elmélkedéssel olyan nyugalmat nyerjen, ami mentessé teszi a vágytól, hogy elmeneküljön a magány elől, a leglényegibb kérdések elől, amelyek feltevésére kell, hogy ereje és bátorsága legyen az embernek.”

Ez itt három olyan idézet, amelyek a legtipikusabb változatai a leggyakrabban előforduló Hrabal-posztoknak. Tömör, velős és pontosan azokra a kérdésekre ad egyfajta sajátos, általában elég ütős választ, amelyet az emberek nagy része kutat – jó esetben – élete végéig: krízisek megoldásai, önbizalmi kérdések, a magány- és  közösség éles differenciája és egymással összefonódásának párhuzama.
Graffity Prágában - Hrabal kedvenc macskáival
Graffity Prágában – Hrabal kedvenc macskáival


A legtöbb ilyen Hrabal bölcsesség után a fejünkhöz kapunk, hogy “Nahát, tényleg így van!”, utána pedig kesernyés mosollyal hagyjuk Hrabal által megfogalmaztatni a gondolataink, vagy jól kiröhögjük magunkat – saját magunkon. A végén pedig mindenképp érdemesnek tartjuk megosztani, mert ez fejezi ki igazán az állapotunk, és ez a része – meglepő módon – független attól, hogy olvastunk-e Hrabalt, vagy sem. Még azt sem lehet feltétlenül mondani, hogy szimpla műveltség-csillogtatásról lenne szó: egy bölcs öregember szavaira, problémáinkra jól rákérdező pszichológusra sokan figyelnek. Gondoljunk csak Feldmár Andrásra!
Ám Hrabal nem volt pszichológus…

BYS4a20c6_hrabal

… viszont akkor honnan jöttek a bölcsességei? Ki volt ő valójában? 
 ”…bár diákos csíny volt ez, főleg a sör iránti rajongásunkat és a belőlünk feltörő fiatalság lelkesedését fejezte ki. Sörjampecek voltunk…”
Egy rendkívüli életet élő, merőben szokatlanul gondolkodó, kissé “minden lében kanál” ember. A “minden lében” persze nem teljesen igaz, ugyanis ennek a “lének” közel 70%-a sörből állt. Gyermekkorától kezdve – részben a szüleinek köszönhetően – szoros kapcsolatot ápolt különböző sörgyárakkal. Életművének gyakori eleme a cseh sör. Sőt, ez annyira jellemző volt rá, hogy több helyet alapból róla neveztek el.

Werkfotó a Jirí Menzel-rendezte Sörgyári Capriccio forgatásáról 
Werkfotó a Jirí Menzel-rendezte Sörgyári Capriccio forgatásáról


Néhány pofányi sör mellett egy-egy baráti beszélgetés gyakran meghozza a beszélgetőkedvet: hosszasan beszélgetünk ilyenkor a múltról, felidézzük a legszebb pillanataink, politizálunk, a férfiak a “nő jelenségét” tárgyalják és ilyenkor születnek meg a – bármivel kapcsolatos –  a legjobb ötletek is. Hrabal stílusa leginkább ezeken a hosszú beszélgetéseken alapszik.
Közel- vagy régmúlt  életérzések, az emberi visszásságokat és társadalmi problémákat az egyszerű kispolgár szemszögéből – és egyben a kispolgáriság  gyermekké tételével – figurázza ki, közben abszurdnak gondolt,  mégis teljesen természetes és emberi módon tálalja ezeket a képeket. Sokan még a halálát is egy szándékoltan groteszk, önmerénylő flashmobnak vélik: az író galambetetés közben zuhant le egy kórház ötödik emeletéről.

Vladimír Boudník rajza Hrabal arcképével
Vladimír Boudník rajza Hrabal arcképével


Idén töltené be századik életévét
A Cseh Centrumnak, az Óbudai Társaskörnek, az ELTE BTK cseh szaknak, a Hrabal Sörözőnek, és még sok mindenkinek  köszönhetően pedig ezt az eseményt méltán  és nagyon tartalmasan meg is ünnepelhetjük: A Hrabal 100 eseménysorozat az egész tavasszal tart feldolgozva az író életművét. Nézzünk néhány ízelítőt!
Március 12. – április 3. 
Eddig ismeretlen Hrabal-szövegeket olvashatunk a “Képmutogató” című kiállításon. “A cím a kiállítást meghatározó szoros inter- és kontextuális kapcsolatra utal” – olvasható az Óbudai Társaskör programajánlójában, ugyanis a szövegek mellett Hrabal három barátja,Vladimír Boudník, Zdenĕk Bouše és Oldřich Hamera képzőművészek festményeit is megtekinthetjük.
A kiállítást Esterházy Péter író nyitja meg március 11-én, 19:00-kor.
Március 26 -Ezzel párhuzamosan az aszódi Fekete Ökör Baráti Kör is egy nagyon érdekes eseménnyel tiszteleg Hrabal előtt, ahol az író életének helyszínét bemutató hermeneutikai és képzőművészeti kiállítást tekinthetünk meg. A kiállítás április 24-ig látogatható.
Március 27-én – a Színházi világnapok alkalmából is-  felolvasószínházi estet tartanak az Óbudai Társaskörben, ahol a “Szigorúan ellenőrzött vonatok”-at értelmezik újra Matisz Flóra ének- és hegedű kíséretében.
Március 28-án az író születésnapján kihirdetik a “Hrabal Habbal” rövidfilmpályázat győzteseit.
Kicsit később, május 6-án pedig egy Hrabal életművét európai kontextusban feldolgozó konferenciának lehetünk részesei az ELTE BTK cseh szak és a Cseh Centrum szervezésében. Az eseményről bővebb információ itt.

2014. március 4., kedd

Képmutogató művészek

2014. március 11-én nyílik a Hrabal 100 - Képmutogató című kiállítás az Óbudai Társaskörben, amely Hrabalon kívül három cseh művész alkotásaival ismerteti meg a magyar közönséget. Vladimír Boudník, Zdenĕk Bouše és Oldřich Hamera egyaránt Hrabal barátai voltak, kiállításaikat az író nyitotta meg, szerepeltek műveiben, illetve képeik illusztrációként megjelentek cseh Hrabal kiadásokban.


A kiállításon bemutatandó művészekről:

Bohumil Hrabal (1914–1997)
Világhírű cseh író. Szinte minden műve olvasható magyarul is. Nem telik el úgy év, hogy ne jelenne meg valamelyik könyvének újabb magyar kiadása, ne játszanák a mozik a műveiből készült filmeket, vagy ne mutatná be valamelyik színház egy írásának dramatizált változatát. Itthon eddig képzőművészként csak egészen szűk körben volt ismert, kevesen tudják, hogy az 1950–1960-as években Hrabal kollázsokat készített. Ezekből látható majd néhány a budapesti kiállításon.

Vladimír Boudník (1924–1969)
Cseh képzőművész. Az 1950-es években saját irányzatot alapított (explozionalizmus), amit – a világon az elsők között – utcai akciókon népszerűsített alkalmi közönségének. Az 1960-as években – saját kifejezésével – aktív és strukturális grafikákat készített. Hrabal egyik barátja, az 1950-es években nemcsak együtt dolgoztak a kladnói vasműben, és együtt laktak Prága egyik külvárosában, hanem kölcsönösen hatottak is egymás művészetére. Hrabal a Gyöngéd barbár című könyvében állított emléket barátjának. Boudník volt a főszereplője a Hrabal művéből készült Világ automatabüfé című filmnek. Az Óbudai Társaskör 2000-ben már rendezett egy Boudník és barátai című kiállítást, amit a cseh filozófus, Egon Bondy nyitott meg, a Gyöngéd barbárból ismert baráti társaság harmadik tagja.

Zdenĕk Bouše (1928–1997)
Cseh képzőművész. Vladimír Boudník iskolatársa és barátja, a körülötte formálódó csoport tagja. Rendszeresen részt vett az 1950-es évek utcai akcióiban. A Hrabalról készített grafikái több kisebb kötetet illusztrálnak. A prágai Ztichlá klika Galéria az 1950-60-as évek prágai külvárosi undergroundját bemutató gyűjteményes tárlatain állította ki műveit, nemcsak Csehországban, hanem külföldön, Budapesten és Párizsban is. Első önálló tárlata az esztergomi Duna Múzeumban volt.

Oldřich Hamera (1943)
Cseh képzőművész. Vladimír Boudník egyetlen tanítványa. Gyerekkora óta gyűjt ásványokat és megkövült őslényeket, illetve azok lenyomatait, s ezek lettek grafikáinak fő motívumai is. Prágai kiállításait gyakran Hrabal nyitotta meg. Egyik résztvevő tanúja az 1960–1970-es évek nem vagy félig hivatalos cseh kulturális életének. Művei először lesznek láthatók Magyarországon.