2014. március 27., csütörtök

Leforgatják a Sörgyári capriccio folytatását

Visszatérnek a filmvászonra a Sörgyári capriccio hősei, a legendás cseh vígjáték "folytatását" várhatóan jövő tavasszal mutatják be - jelentették be Prágában Bohumil Hrabal világhírű cseh író születésének 100. évfordulója alkalmából.

Az új film a Sörgyári capriccióval kezdődő Hrabal-trilógia második része, a Díszgyász alapján készül, az 1930-as években induló történetben a szereplők már idősebbek és a társadalmi légkör is megváltozott. A filmet a közszolgálati Cseh Televízió készíti, rendezője Jiří Vejdělek, a forgatókönyvet Marek Epstein írta.
"Jelenleg a forgatókönyv befejezésén dolgozunk. Részleteket nem árulhatok el. A szerzői jogok igen bonyolultak, és nem szeretnénk olyan problémákba bonyolódni, mint amilyenek az Őfelsége pincére voltam című filmnél jelentkeztek" - mondta Jaroslav Sedláček, a televízió dramaturgiai osztályának munkatársa.
"A film története nagyobb időszakot ölel fel, és nagyon igényes téli jelenetek vannak benne. A tervezett költségvetés mintegy 60 millió koronát tesz ki" - magyarázta Sedláček. Hozzátette: a téma iránt külföldi filmtársaságok is érdeklődnek.
Bár a készülő film szereposztása egyelőre még nem ismert, abban a nézők újra találkozhatnak majd az idősebb korában is elbűvölően szép Mariskával, férjével, a sörgyári gondnok Francinnal vagy az öregedő szószátyár Pepinnel. Sedláček szerint azonban semmiképpen sem kell arra számítani, hogy egy újabb Sörgyári capriccio születik.
"A készülő film epikusabb lesz Menzel filmjénél, és jobban fogja tükrözni a Hrabal által írt  történeteket" - szögezte le Sedláček. Bohumil Hrabal elbeszélései és novellái alapján eddig nyolc egész estét betöltő játékfilm és két rövidfilm készült. Öt alkotást Jiří Menzel világhírű cseh rendező jegyzett. Maga Hrabal hét film elkészítésénél működött közre társrendezőként, és négyben epizódszerepeket is vállalt.


A széppel és rúttal föltornyosuló élet – Bohumil Hrabal 100

Hrabal

Minden Hrabal-könyv megrendült felfedezés, melynek mélyében „a vágy belső modellje” lüktet. Realitás és fantasztikum ötvözése, keveredése ez, a világ szürrealisztikus elsajátítá­sa, a képzelet fölhajtó erejének megbecsülése, nem a felemás, ilyen-olyan, hanem a széppel és rúttal föltornyosuló élet elfogadása. Költészet is, végeláthatatlan vallomás-irodalom a valóságról – folytonosan ismétlődő kitárul­kozás. Próza is, benne az elmesélés öröme, kín és gyötrelem után: önként vállalva a lecsúszottak, a kintrekedők közös sorsát. Alakmásain keresztül Hrabal önmaga kiszemelt hőse és áldozata, aki azért hagyja el kora ifjúságának varázsos színterét, a nymburki sörgyárat és a családot, hogy mindennél jobban szenvedjen a félszegségtől és honvágytól. Csupa izzás és feszültség, mert csakis így tudja legyőzni el­beszélői énje a kisebbségi komplexusát, a spontán föltárulkozás epikai elő­feltételének akadályát.

 Hra

1997. február harmadikán történt, hogy délután fél háromkor a prágai bulovkai közkórház ortopédiai épülettömbjének ötödik emeleti ablakából – galambetetés közben – Bohumil Hrabal kizuhant, és szörnyethalt. Hrabal végzete “véres” legendákkal és mítoszokkal övezett életútjának jelképes utolsó állomása, óhatatlanul is megmozgatja a fantáziát; sokan gondolják úgy a mai napig, hogy Hrabal készült a halálra, sőt az öngyilkosság ténye meglehetősen sokszor foglalkoztatta látomásokban, allegóriákban. A Hrabal-életrajzok céhbeli szerzői pedig azóta is makacsul kitartanak az élet elmúlásának átpoétizált értelmezése mellett. Miért is ne ez felelne meg leginkább a “tükrök árulásáról” bölcselkedő Hrabal-féle jellem titokzatos szerkezetének, sugallják. Tíz nappal késõbb Hrabal temetésekor, a strasnicei krematórium ravatalózójában, egy cigányzenekar eljátszotta a Cigánysiratót, kedvenc belvárosi kocsmájában a (már az író életében irodalmi zarándokhellyé vált) Husova utcai Aranytigrisben pedig a gyászolók „sörünnepet” ültek, s ahogy erről egyik életrajzírója, Ratko Pytlík késõbb beszámolt: „Az újságírók a Hrabal számára fenntartott asztal felé tekintgettek a „kis” agancs alatt, ám legnagyobb csodálkozásukra Õ már nem ült ott. Ezek után elhangzott néhány nekrológ, és az örökkévalóság hullámai összezárultak Hrabal fölött”.
Hrabalhoz korán hozzátapadt az irodalmi szent képzete, amit maga is élesztgetett azokkal a fiktív, önkezével írt olvasói levelekkel, amelyek hol égbe emelték, hol kiátkozták őt az irodalomból. Elmúlt negyven éves, amikor első művei széles a nyilvánosság előtt megjelentek. Ideológiai okokból késleltetett pályakezdése, majd a hatvanas évek nagy kulturális fölfutása a 68-as szovjet invázióhoz közeledő Prágában hizlalta azt a legendát, hogy Jaroslav Hasekhez a Svejk írójához és Franz Kafkához hasonló formátum érkezett általa a világirodalomba. Egyik korai, és a cenzúra által politikailag szelídre fazonírozott történetéből (Szigorúan ellenőrzött vonatok) Oscar-díjas film készült Jirí Menzel rendezésében. Ez a találkozás egy csapásra megpecsételte Hrabal és a filmezés kapcsolatát, és ismertté tette a nevét távol hazájától. Szinte előzmény nélküli fejlemény az, hogy Hrabal egyidejűleg válik a cseh próza titokzatos reprezentánsává, és hamisítatlan közép-európai íróvá, akire később Magyarországon is apafiguraként tekintenek.
Hrabal magánmitológiáját motivikusan visszatérő elemek, egymásra kopírozódó képek uralják. Hrabal áradó retorikája, szinte magamagát fölfaló mondattana sokszor szolgál mást, mint az írói maszkok fölvillantását. Hrabal rejtőzködő alkat.
Nála a két háború közti cseh kisvilág édesbús melodramatikus antropológiája legtöbbször a családtörténeten, a légszomjas ötvenes éveké a kladnói kohó vasmunkásainak demoralizált értelmiségi galériáján keresztül rögzül és elevenedik meg.  Prága“a nagyvárosi kollázson” át, amely egyidejűleg ábrázolási technikát, és világszemléletet kölcsönzött az írónak.  Ehhez jött még a különös, önrombolásig ható groteszk és tragikomikumba oltódó kocsmai humor, hogy mindezek eredményeként egy személy, aki költőként éli át a nyomasztó politikai rendszer ránézve hátrányos konzekvenciáit, csakis önmaga hiábavaló erőfeszítéseit észlelje óhajtásainak és vágyainak legalján. Támpontja a hétköznapok karneválja, a kistörténelem lüktető tapasztalata. Hrabal szemfényvesztő fantasztikumának hihetetlenül erős a szívóhatása.
Az író tevékenységét egy az egyben gyónásnak tekintő Hrabal nem állított kevesebbet annál, minthogy „saját életével írt regényt”.
Hiába tekinthető egy-egy életperiódus szigorú lenyomatának bizton valamely elbeszélése, regénye (például e cseh nemzeti ellenállás melankolikus rekviemje, a korábban említett Szigorúan ellenőrzött vonatok), hiába lehet térben és időben pontosan megszerkeszteni a pálya ívét a kladnói vaskohó deklasszált filozófusainak beszédeitől, a Spálena utcai papír-lerakat bálázó-munkásainak izzó bölcseletéig – amit az életrajzi megközelítés tudhat, távolról sem magyarázat minden részlethez. Főleg a fő szólamot képzendő írásmód kialakulásához, amely Hrabal világhírét, “önsorsportréját” megalapozta. A periféria, a lecsúszottság költészetének páratlan nézőpontjához elengedhetetlenül szükséges az életrajz tüzetes földolgozása – állítja Hrabal-emlékkönyvének szellemiségével Radko Pytlík. Példának okáért Hrabal önként fordított hátat a nymburki sörgyár polgári biztonságot nyújtó állóvizének (“A feloldhatatlan ellentétek súlya egyre inkább nyomja Hrabal szívét-lelkét – írja –, aki egyértelműen családja, főleg azonban önmaga elől menekült Kladnóba.”), ez a momentum pedig arra utal, hogy tudatosan építette föl az életet maga körül. Ám azokról a fönntartásokról sem tanácsos hallgatni, amelyek azt sugallják, az írásokban fölbukkanó önéletrajzi én sohasem azonos egyes egyedül Hraballal. A tömérdek filozófiai, képzőművészeti, irodalmi és zenei élményt befogadó és egymásba olvasztó író életrajzából kihüvelyezhető ismeret sem keltheti a teljes hatásmechanizmus föltérképezésének érzetét. A hatások életrajzi „lefedettsége” nem garantál biztos iránytűt, igaz hiányuk tévösvényre csalhat: Hrabal több kötetben összegyűjtött műhelyforgácsai, sajátos “házi feladatai” elhessegethetik a született zseni hamis illúzióját, s rádöbbenthetik az olvasót arra a hihetetlenül kemény, olykor már-már heroikus küzdelemre, amellyel eljutott mesterségbeli tudásának az olvasó által megtapasztalt szintjére.
A főleg irodalompolitikai okokból igen későn a nyilvánosság színpadára lépett író nem minden exhibicionizmus nélkül használta föl a hatvanas évek derekán saját törekvései illusztrációja gyanánt azokat az „olvasói leveleket”, amelyek két ellentétes végletből világítják meg addigi tevékenységét. Okkal lehet arra következtetni: Hrabal tényleg elhitette magával, hogy könyveinek valódi tartalmával és értékével az üzenetek önzetlen szerzői szembesültek maradéktalanul, így még az a gyanú is fölmerülhet, hogy a kavicsot és gyöngyöt egyformán felszínre hozó vélemények „szerzőit”, a levélírókat benne kell keresnünk.  Bárhogy történt is, kiátkozói megbélyegzik könyveinek íróját, akiről azt tartják, hogy „szenilis trotty, pubertás hajlamokkal”, „akinek a dutyiban vagy a diliházban a helye”. A hódolók szemében viszont az árulkodó vonás, hogy levetett sarukkal járultak bálványuk színe elé: „Ujjongtam olvasás közben. Már rég nem éreztem a szívem táján ilyen melegséget”.
Mindenesetre a Hrabal-jelenség eredetiségében lévő mágneses vonzóerő a folytonos rácsodálkozás állapotában tartja az olvasókat. A nagy világámító írói létezésének, stílusának lényeges összetevőjét, a prágai iróniát tárgyalva Radko Pytlik rámutat Hrabal “haseki stichjére”. Közös pontokra lel a két író élményvilágában és a filológiai aládúcolás mellett (Pytlik Hasek remek értője, hihetünk neki, nagy monográfiája a Svejk szerzőjéről A csavargó liba címmel magyarul is olvasható) voltaképp arra kérdez rá, hogy a mindenáron való túlélés kedvéért mit tett a két író két leghíresebb alakja Svejk, a derék katona és Pepín bácsi. Irodalomtörténetileg azt a kérdést boncolgatja, hogy hogyan formált karaktert és szerepet Hasek illetőleg Hrabal, akik ugyanabba a cseh polgári érzésvilágba nyúltak ösztönzésért.
 Pepín bácsi valóságos életrajzi személy volt, irodalmi alakká történt átlényegítése a Hrabal-életmű (és minden Hrabal- értelmezés) egyik sarkalatos pontja lehet, mely a Hasekkal való hatástörténet kiaknázására is kiváló alkalmat nyújthat a 101. évébe lépő író portréjának megrajzolásakor.  

Hrabal
Dobrovits-Ádám: Ködön át (2011)
Forrás: http://ujnautilus.info/szeppel-es-ruttal-bohumil-hrabal

2014. március 26., szerda

Bohumil Hrabal élete I. – Az elismertségig vezető rögös út

Már csak két nap, és a világ irodalom rajongó tábora együtt ünnepli az egyik legnagyobb cseh író, Bohumil Hrabal születésének 100-ik évfordulóját. Mi a magunk részéről megpróbáltuk évszámok, időpontok mentén összefoglalni a Mester korántsem megpróbáltatásoktól mentes életútját, számba véve az író életét, későbbi munkásságát leginkább meghatározó eseményeket. A két részes cikk első részében az 1914 és 1963 közötti főbb történéseket mutatjuk be, az első komolyabb irodalmi elismerésig vezető hosszadalmas utat.

Kateřina, a nagymama
1914. március 28.: Maria Kilianová életet ad házasságon kívül született fiának Bohumil František Kiliannak Brno Židenice városrészében, a Balbín utca 47. szám alatt. A gyermek sohasem tudja meg ki is volt az igazi apja, egy sörgyári könyvelő (Hrabal), egy brnói tiszt (Blecha) vagy valaki más.

1914 :Marie a gyermeke nélkül költözik el a dél-csehországi Polnába, talán így rejtőzvén el az éles nyelvű rokonok-ismerősök kritikái elől, vagy éppen azért, hogy az egyik feltételezhető apát, a fiatal František Hrabalt rávegye arra, hogy vállalja fel a gyermekét. Az igazság nem derült kis sose. A fiatal anya a helyi sörfőzdében kap állást számlavezetőként, a könyvelő (František) segédjeként.

1914 – 1917: A kis Bohumilt a nagyszülei nevelik Brnoban, szerény körülmények között. Az erős családfő Kateřina, a nagymama volt, az unoka Tomáštól, a nagypapától elsősorban az ital, a kártya, az öltözködés és a bohém élet szeretetét örökölhette.

1916. február 7.: Marie Kilianová és František (akiről az író később a könyveiben Francin alakját formálta) Hrabal házasságot köt, majd december 26-án František hivatalosan is örökbe fogadja Bohumilt (de a kisfiú csak 1920-ban veszi fel végleg a Hrabal nevet).

Marie Kilianová és František Hrabal
 
1917: Az "új" apja és a szinte sosem látott anyja elviszik a nagyszülőktől a gyermeküket Polnába, a sörgyári lakásba. Az év folyamán (október) megszületik Bohumil öccse Břetislav (Slávek).

1919: Hrabal apja elnyeri a nymburki sörgyár igazgatói állását, ezért a család átköltözik ebbe a Prágához közeli városkába.

1924: A nymburki sörgyárba, kéthetes családlátogatásra érkezik, majd negyven évig marad Josef Hrabal, František bátyja akit a Hrabal művekben csak Pepin nagybácsiként ismer meg a világ. A maga világában élő, folyton beszélő Pepin lesz a kis Bohumil egyik legnagyobb példaképe, múzsája, mondhatni tanítómestere.
A Hrabal család
1925 júniusa: Bohumil befejezi az általa nagyon nem élvezett elemi iskolát, és a brnói gimnáziumban folytatja tanulmányait. Rendkívül rossz tanulmányi eredményei (pl. csak a cseh nyelvből kétszer kap elégtelent!) miatt folyamatosan bukdácsol, és messzire elkerüli az iskolát. Hamarosan visszaköltözik a szülői felügyeletre nagyobb esélyt biztosító Nymburkba, és az ottani gimnázium tanárait boldogítja tovább.

1926. május 3.: Megszületik Eliška Plevová, a későbbi Pipsi, azaz Hrabal felesége, de ekkor erről még persze sem az író, sem a kis hölgy nem tudhatott.

Az ifjú Hrabal
1929: Hrabalt leigazolja a Polaban Nymburk futball csapata, ahol nagy focista karriert nemigen fut be, viszont eltöri a könyökét. Pár évvel később, tizennyolc évesen fel is hagy a labdarúgással, helyette a zene, a zenélés (zongora, trombita) felé fordul.

1934.:Végre-valahára befejezi a nymburki gimnáziumot, viszont nagy meglepetésre jelentkezik a prágai Károly Egyetem jogi fakultására, ahová azonban a hiányzó latin tudása miatt nem veszik fel. Egy évvel később a hiányzó latin érettségi vizsgáját saját erőből leteszi a Český Brodi Reálgimnázium bizottsága előtt, majd rögtön felvételt is nyer a prágai egyetemre.

1936: Bohumil beleveti magát az olvasmányokba, és a jogi mellett bejár a bölcsészkar óráira is. A nyár folyamán elkerékpározik az ekkor még csak az Olimpia lázában égő Berlinbe. Lassan elérkezik első irodalmi szárnybontogatások ideje.

1937. október 16.: Megjelenik az első írása, pontosabban a Város esőben című verse a nymburki Občanské Listy című lapban. Ezt követően 1938 júniusáig további nyolc verse jelenik meg két lapban, emellett több cikkét is leközlik az újságok.

1939. szeptember 30-án harmadik nekifutásra megszerzi az abszolutóriumot, de a megszálló német csapatok bezáratják a felsőfokú intézményeket így nem tudja befejezni a tanulmányait. Visszaköltözik Nymburkba és december 1-jén írnokként áll munkába egy helyi jegyzőnél.

1940. szeptember: Kilép a munkahelyéről és Prágában az Eckert-féle Kereskedelmi Magániskolába kezd el járni, egy év múlva sikeresen be is fejezi itteni tanulmányait.

1940. október 10.: Elhelyezkedik a nymburki vasutas szövetkezetnél mint raktáros, de egy évvel később otthagyja a munkahelyét, láthatólag erős lelki válság közepette.
Emléktábla a dobrovicei állomáson
1942 márciusában vasúti segédmunkás lesz a Nymburk melletti Kostomlaty állomáson (ahol a későbbi regénye, a Szigorúan ellenőrzött vonatok is játszódik). Egy évre rá Hradec Královéban forgalmista tanfolyamra jár, majd 1944-ben elfoglalja helyét a dobrovicei állomáson. 1945-ben forgalmistaként visszatér a Kostomlaty állomásra, itt éri őt a világháború befejezése.

1946.: Végre megkapja jogi doktorátusát, és letölti öt hónapos katonai szolgálatát. Belép a kommunista pártba, majd rövid úton ki is lép belőle. A vasutat maga mögött hagyva az Iparosok öregségi és Rokkantsági Biztosítási Alapjának ügynöke lesz. 
 

1947.: Harry Karel Klofanda vállalatánál utazó ügynökösködik, játékokat és bőrdíszműcikkeket árul, mellette tűzijátékot is árul. A kommunista hatalom átvétel következtében sorra szűnnek meg a cégek, ezért folytonos munkahelyváltásra kényszerül. Mindeközben lassan felhagy a már tíz éven át tartó versírási kísérleteivel, és mindannyiunk szerencséjére a próza irányába fordul.

1949.: Végleg elhagyja Nymburkot, teljesen függetlenedik a szüleitől és a prágai Állami Áruházaknál kezd el dolgozni, majd megint csak meglepetésre kétéves társadalmi munkára jelentkezik vagy inkább küldik a kladnói Poldi-kohóba. Kezdetben a helyi barakkokban él, majd előbb a Jáchymova utcai lakásából, később a prágai peremkerületben, Libeňben álló kis lakásból ingázik órákon át Kladnóba. A kohónál ismerkedik meg Vladimir Boudnik festővel, akivel csakhamar összebarátkozik.

Egon Bondy
1950.: A libeňi Gát utca 24-es száma alatti bérházban (ma már nem áll) található lakása helyi kulturális, irodalmi központtá alakul át, ahol rendszeresen találkoznak a cseh művészeti élet páriái.

1951: Hrabal összeismerkedik Egon Bondy költővel, aki lelkesen biztatja Bohumilt, hogy írjon. Írjon még akkor is ha esély sincs arra, hogy a kommunista közegben valaha is kiadják a műveit. Ekkor kezdi el írni a Jarmilkát.

1952: Miután másfél évvel meghosszabbítják a társadalmi munkáját, csaknem életét veszti egy munkahelyi balesetben. Megússza három hónapos kórházi kezeléssel, majd ezt követően visszatér még egy rövid időre a kohóba.

1954. október 8.: Átvezénylik a prágai Hulladékhasznosító Vállalathoz, ahol hulladékpapír-bálázóként kezd el dolgozni. Mindeközben a Jarmilka másolatokban terjed az irodalom rajongók körében.
Hrabal és Pipsi (Eliška)
1955.: Jiří Kolár segedelmével a Jarmilka kézirata elkerül egy könyvkiadóhoz, de egyelőre a kiadással még várni kell, nem is sejtve, hogy milyen sokáig. Ebben az évben ismerkedik meg Hrabal a későbbi feleségével, Eliškával.
 
1956.: Az Élet mindenütt van címmel egy szamizdat (azaz illegális) válogatást adnak ki, ahol végre megjelenik Hrabal egy műve. December 8-án összeházasodik Hrabal és Pipsi azaz Eliška.

1958-ban a könyvkiadó elfogadja a Pacsirták cérnaszálon című novellás kötetét, de még mindig nem adják ki. Időközben a munkahelyén az immáron „író úrnak” hívott Hrabalt egyre több atrocitás éri a kollégái részéről, akik már nem tartják közülük valónak. Barátai kérvényt írnak annak érdekében, hogy fizikailag és szellemileg is kevésbé megterhelő munkához juthasson.

1959. február 16.: Állást kap a libeňi Stanislav Kostka Neumann Színházban mint díszletépítő munkás, és statiszta. A nyomdakész Pacsirták kefelenyomatait a kiadó hirtelen vezetőváltása miatt (az uralkodó rezsimnél Josef Škvorecký Gyávák című könyve kiverte a biztosítékot) bezúzatják, a tervezett megjelenésnek pestiesen szólva annyi.

1961. december 31.: Hrabal elhagyja a színházat és megkezdi szabadfoglalkozású író pályafutását, de még több mint egy éven át nem adják ki egyetlen művét sem.



Hommage à Bohumil Hrabal I.

A prágai La Femme Galéria 21. alkalommal adott fel "házi feladatot" az általa képviselt művészeknek - ezúttal a 100 évvel ezelőtt szűletett író, Bohumil Hrabal előtt tisztelegnek. Az elkészült alkotásokból nyíló vándorkiállítás február végétől tekinthető meg a prágai óváros téri városházán, első külföldi bemutatkozására pedig a budapesti Cseh Centrumban kerül sor Hrabal századik születésnapján. 

Időpont: 2014. március 28. 18:00 - április 16. 19:00
Helyszín: Cseh Centrum, 1063 Budapest, Szegfű utca 4.

 

2014. március 25., kedd

Hrabal 100 Budakalászon

Egész napos, kalandos megemlékezéssel készül a budakalászi művelődési ház március 28-án Hrabal száz éves jubileumára. 

Időpont: 2014. 03. 28.16.00-22.00
Helyszín: Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár, Budakalász

 


2014. március 24., hétfő

Méhes meglátása: Hrabal Formája

Március 28-án lenne 100. éves a huszadik századi cseh és egyben európai irodalom emblematikus figurája, a „sörivó író”, Bohumil Hrabal. Csoda-e, hogy a Forma-1-ért is rajongott?


A Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio (eredeti címe szerint: Megrövidítve), a Táncórák idősebbeknek és haladóknak zseniális szerzőjéről úgy gondolná az ember, hogy amikor nem írt, akkor valamelyik sörözőben ücsörgött, leginkább a prágai Arany Tigrisben, és gyűjtötte a történeteket a következő könyvekhez.

Eközben – de meglepő-e? – olyas „világi” dolgok is foglalkoztatták, mint éppen a Forma-1. Méghozzá már-már filozófiai régiókba hatolva.

Mit is mesélt erről 1975-ben?

„A Forma-1-es nagydíjak a startot követő első méterekkel kezdődnek, és a versenyzők mindannyiszor nulla-állapotban lévő költők, akik a startzászló intésével búcsút vettek a világtól, akik a nulla-állapotig megtisztultak a meditáció és a tökéletes felkészülés által.”

Nem hátborzongató, ahogy a cseh mester szavai tökéletesen rímelnek egy bizonyos AyrtonSenna kinyilatkoztatásaira?

„Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: oké, ez a határ. Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.”

Hrabal továbbá ilyen gondolatok szőtt:

„Azt mondják, a versenyzőknek egészen közel ülő szemeik vannak, amelyek csak az úttest szalagját figyelik maguk előtt, szempárok, amelyek a lehetőségek végső határához közelítő sebességgel száguldanak, amelyek a lehetőségek közepette a kitűzött cél felé furakszanak, azon az úton, amelyen a véletlen nem más, mint a csoda másik neve…”



Senna „válasza” erre, mintegy megerősítve azt, amit valaki nagyon érzékeny módon egy söröskorsó mellett mélázva észrevett:

„A nagy bajnokok valahol nagyon belülről fakadnak. Ez vágy, ez álom, ez vízió. Ahogy képesek elmenni a végsőkig. Mert gyorsabbnak kell lenniük mindenkinél. Ehhez tehetség kell és akarat. És az akaratnak erősebbnek kell lennie, mint a tehetségnek.”

Hrabal is tovább vitte a gondolatmenetet:

„Mindannyiuknak olyan közel ülő szemeik vannak, mint Juan Manuel Fangionak vagy Paul Eluardnak, a pillangó szárnyához hasonlatosan közel ülő szemek, mint amilyen Jack Brabhamnek van és amilyen André Bretonnak volt, a vadászpuska két csövéhez hasonlóan közel ülő szemek, amilyen Jim Clarké vagy John Surteesé vagy Denis Hilme-é, amilyen Henry Millernek és Ernest Hemingwaynek és James Joyce-nak volt…”

Senna fogalmazásában:

„A győzelem számít csak. Minden egyéb ennek a következménye.”

Hrabal:

„Szemek, amelyek olyan közel ülnek egymáshoz, hogy egyetlen hatalmas szemmé folynak össze, egyetlen szemmé az egyenlő szárú háromszögben, melyből a rezzenéstelen tekintetű Úr figyel…”

Na, erre biztosan tud Senna is felelni valamit:
„Abban a pillanatban, amikor a legjobbnak, a leggyorsabbnak hisznek, akit még megközelíteni is lehetetlen, egyszerre hihetetlenül törékennyé válsz. De ha Isten melletted áll, minden oly letisztulttá válik.”

Lehet, hogy kissé emelkedettek a fentiek az F1 kőkemény világához képest, ám tény és való, mindkét eszmefuttatást ez a kőkemény Forma-1szülte.

Méhes Károly


Forrás: http://formula.hu/hirek/153/383/88322/mehes-meglatasa-hrabal-formaja


Szigorúan ellenőrzött vonatok az Óbudai Társaskörben

A Színházi Világnap alkalmából Hrabal Szigorúan ellenőrzött vontatok c. regényét felolvasószínházi formában adják elő a Katona József Színház művészei március 27-én az Óbudai Társaskörben.

Időpont: 2014. március 27. 19.00
Helyszín:
Óbudai Társaskör, 1036 Budapest, Kiskorona utca 7 

Web: http://hrabal100.blogspot.hu/p/felolvasoszinhaz.html

„A 804-es számú vonat most haladt át Kamenné Zbožín" állapította meg Bohumil Hrabal a forgalmistavizsgáján, fülét a sínekre szorítva. Talán ő maga Miloŝ, az ifjú forgalmista az élményeiről írt kisregényében, amely Jiří Menzel filmjének köszönhetően világhírűvé lett. A náci megszállás idején játszódó, humorral-iróniával fűszerezett feledhetetlen történet felolvasószínházi formában lesz látható az író születésének 100. évfordulója alkalmából Borbély Alexandra, Elek Ferenc és Tasnádi Bence közreműködésével.

Bohumil Hrabal (forrás: Óbudai Társaskör)