Hrabológia nem csak idősebbeknek és haladóknak

Idén a csapból is Hrabal folyik, de egyszer ennek is vége lesz, és akkor talán még bánni is fogjuk. Részben ennek a sorozatnak a végére tett ponton az A38-ason a szombati Hrabal habbal a hajón rendezvény. 

Ladislav Michálek kiállítása

Hogy maga a rendezvény is egy hatalmas Hrabal kultusz-dömping volt, ahol a csapból is Hrabal idézetekkel teleírt knédliszeletek folytak, az inkább csak méltóképp tett pontot az egész sorozat végére. Hogy mi mindenből állt ez a sorozat, azt pedig nincs is kedvem részletezni, mert volt itt minden kiállítástól a közös sörözésen keresztül a Hrabal filmek vetítéséig, a szombati alkalom pedig egy nagy Hrabal kocsonyát csinált mindabból, ami Magyarországon elérhető, és Hrabal, és persze nyomokban Csehország darabkákat is tartalmaz.

Michal Černý, a Cseh Centrum igazgatója, Szvoboda Róbert, Tomás Mazal, Vörös István

A program maga beszélgetésekkel kezdődött, minket főleg ez érdekelt, ennek egyik fő oka, hogy végre nyilvánosan is beszéltek a magyar bohemisták azokról a témákról, amikről eddig főleg egymást közt társalogtak. Az első beszélgetés résztvevői Tomás Mazal, Hrabal udvari monográfia írója, Szvoboda Róbert és Kocsis Péter, a magyar csehes szakma képviselői. A fél órás beszélgetés legnagyobb előnye az volt, hogy elhangzottak azok a dolgok Hrabalról, amiket a nagyközönség vagy nem, vagy csak alig-alig ismert. Mazal eléggé aláhúzta Schopenhauert és Lao-Cét is, mint fontos kútfőket Hrabal életművéhez, Kocsit Péter pedig inkább a cseh irónia Janus-arcúsága, összetettsége mellett érvelt.

Michal Černý, Varga György, Mészáros Andor, V. Detre Zsuzsa, Vörös István

A második beszélgetést Mészáros Andor történész, egyetemi tanár, Vörös István költő, V. Detre Zsuzsa és Varga György műfordítók között zajlott, a hrabali életmű magyarosításával a középpontban. Szó esett arról, hogy mennyire magyarosítjuk Hrabalt (vagy mennyire hrabalosítjuk a magyart?) és mennyire nehéz lefordítani valakit, aki olyan magabiztos bizonytalansággal játszik a saját anyanyelvével, mint Hrabal. 

Michal Černý, Svoboda Robert, Tomás Mazal, Németh Orsolya, Hanzelik Gábor, Vörös István

A harmadik beszélgetés már a Szláv TeXtus ázsiója alatt folyt, beszélgetőpartnereink Tomás Mazal és Vörös István voltak, arra voltunk kíváncsiak, hogy Hrabal milyen volt Hrabal mint magánember, és milyen volt mint külföldi író egy magyar irodalmár szemével. Ebből sok minden kiderült, halhattunk izgalmas anekdotákat a magyar alkoholról, amit Hrabal a barátaival ivott, arról, hogy a hrabali módszerrel még lehet drámaíró verseny nyerni most is Magyarországon, egyszóval kiderült, hogy akármennyire is vannak kulturális határvonalak, Hrabal könnyedén átugrotta őket. A három beszélgetés végső mondanivalója is valami ilyesmi lenne. 

Helena Bambasová, a Cseh Köztársaság nagykövete, Michal Černý, a Cseh Centrum igazgatója és G. Kovács László tolmács, fordító

Ezt követően volt még egy rövidfilm verseny, ahol a fődíjat Simonyi Balázs "Tour" c. filmje nyerte. 2. díj: Bartosz Kruhlik (PL) "Willy", 3. díj: Marcantonio Lunardi (IT) "The Choir". A három különdíj: Szabó Szonja "Weekend in Prague", Gyulai Líviusz "My Small Town" és Simon O´Neill (IR) "Tell Me About Yourself". Ezután a Via Hrabal című interaktív előadást tekinthették meg az érdeklődők, az estet pedig a Manon Meurt nevű cseh zenekar koncertje zárta. 

A Manon Meurt zenekar

Végeredményben elmondhatjuk, hogy adtunk egy pofont a szarnak, és azzal ünnepeltük Hrabalt, hogy megpróbáltuk vele újracimkézni Csehországot, és Staropramenben fojtottuk a bánatunkat afölött, hogy egyre kevesebb az olyan író, akivel bármelyik V4-es országot újra lehetne címkézni minden nap. Végső soron nagyon nehéz nagyformátumú, keményfiúnak lenni, de ha már valaki az volt, megérdemli, hogy a pátriáján kívül is megünnepeljék. Azt meg pláne, hogy egy hajón, ahol olyan mozdulatlan a padló, mint a világ azon szegletében, ahol nem érdemes kijózanodni.

Hanzelik Gábor

Fotó: Cseh Centrum

Forrás:http://szlavtextus.blog.hu/2014/04/17/hrabologia_nem_csak_idosebbeknek_es_haaldoknak