2014. március 28., péntek

Bohumil Hrabal élete II. - A sikertől a végső döntésig

1962: Eljön a réges-régen várt nagy áttörés! Megjelenik az első könyve, pontosabban novellás kötete a Gyöngy a mélyben, amely részben tartalmazza a Pacsirták cérnaszálonba szánt művek egy részét is. A novellakötet hirtelen jött hírnévvel és elismeréssel jár. A kiadói díjából vásárolja meg a hétvégi házát Kerskóban, amely élete fontos színterévé, az írásai alkotóműhelyévé válik. 

 
 
1965.: Megjelenik a Meghirdetem a házat, amelyben már nem akarok lakni című novelláskötet, hét új stílusú Hrabal művel. Ez a kötet teszi Csehszlovákia szerte végképp elismertté az írót. Sorra jelennek meg, és fogynak el a kiadott könyvei. Hrabal belép a Csehszlovák Írószövetségbe, majd a szövetség lapjának egyik szerkesztője lesz.
1966.: Április 5-én meghal Hrabal apja. Az írót közben felfedezik a hatvanas évek filmes cseh új hullámát képviselő fiatal rendezők és sorra forgatják az író munkáiból készülő filmjeiket. Jiří Menzel leforgatja a Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmet, amely mind őt, mind Hrabalt nemzetközileg is elismertté teszi. A film 1968-ban elnyeri a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. Mindeközben Hrabal alkotói válságba zuhan.
  
 
 
1967. március 21.: Eltávozik az élők sorából Pepin bácsi, azaz Josef Hrabal.
1968.: A prágai forradalmi tavasz után jön a nyári szovjet megszállás. A „szovjetellenes” cseh írók könyvei a zúzdába kerülnek, a kevésbé forradalmi Hrabal művekkel együtt. Elkezdődik a „normalizáció” avagy a diktatúra újabb időszaka. Hrabal kidobják az Írószövetségből, ő maga pedig jóformán bezárkózik a kerskói üdülőházába. Vladimir Boudník, Hrabal barátja öngyilkosságot követ el.
1970. február 10.: Bohumil Hrabal immáron árván marad miután édesanyja is meghal. A Mester az elmúlt évek szinte mindegyikében elveszített egy-egy közeli családtagot vagy barátot. Az anyja halála után Hrabal már csak időnként tér vissza Nymburkba.
 
1970-1971: Az újabb művészi korszak kezdeteként Hrabal megírja a Sörgyári capricciot, majd egy évvel később az Őfelsége pincére voltam című regényt. Ez utóbbit 18 nap alatt veti papírra.



A libeňi "luxus" lakás
1973.: Feleségével átköltöznek a régi, komfort nélküli, egy szobás libeňi lakásból egy új szövetkezeti panellakásba a Sokolnyki lakótelepre. Hrabal azonban szinte minden idejét Kerskóban tölti, és a fővárosba vezető út mentén álló Erdészlakban (Hájenka) tartja rendszeres sörözéseit. Megírja A városka, ahol megállt az idő című művét. Ugyancsak ebben az évben születik meg A gyöngéd barbár című alkotása is. Hrabal valamennyi 70-es évek elején írt műve ekkor újra csak stencilezett szamizdatként, azaz illegálisan jelenhetett meg, jóllehet az író sohasem vett részt aktívan az ellenállásban. Emiatt később sokan kollaboránsnak tekintették, jóllehet éppen ekkor alkotta sora a remekebbnél remekebb műveit.
1977.: Szintén nem hivatalosan, de megjelenik a Túlságosan zajos magány című novellája, amely a Mester egyik legnagyobb remekműve. Ezután már a hivatalos könyvkiadóknál is újból megjelenhetnek a könyvei, de míg a nemzetközi hírneve folyamatosan emelkedik a hazai fogadtatása egyre elutasítóbb.
1983 ősze: Csaknem halálos közlekedési balesetet szenved, pár hétig törött bordákkal a kórházban fekszik.
1984: Megírja a Zsebcseleket és a Házimurit, de ezek ismét nem jelenhetnek meg állami kiadónál.
 
 
 
1987: Előbb meghal az öccse, majd hosszú betegséget követően eltávozik az élők sorából Eliška Hrabalová, a szeretett feleség, végül meghal Karel Marysko, Hrabal egyik legjobb barátja. Az író az egyik, ha nem a legtragikusabb évének végén egyedül marad. A kiüresedett lakótelepi lakásból az író Kerskóba, vagy a prágai Arany Tigris sörözőbe menekül.
1980-as évek vége: Hrabal Amerikába és Moszkvába tesz látogatást.
 
 
 
 
1989. A cseh bársonyos forradalom. Hrabal tovább folytatja életét, egyre megkeseredettebben, már csak a macskáinak élve létezik, de továbbra is ír, és issza a söreit.
1990-es évek: Hrabalt világszerte elismerik, és sok-sok országban jelennek meg lefordított művei. Sorra kapja a különféle irodalmi díjakat, tiszteletbeli címeket.
 
 
 
 
1994 januárja: Látogatást tesz Hrabalnál, hol is máshol mint az Arany Tigrisben Bill Clinton az USA elnöke, és Madeleine Albright az ENSZ nagykövete.
1996. december: Hrabal összeesik a kerskói nyaralója előtt, és kórházba szállítják félig bénult állapotban.
 
 
1997. február 3., délután 2 óra: Bohumil Hrabal kizuhan a prágai Bulovka Kórház ötödik emeleti szobája ablakán és szörnyethal. Öngyilkosság vagy baleset – találgatja az utókor, aki végigolvasta az életét könnyedén kitalálhatja a valószínűbb változatot.
 
Forrás: http://nemcsakpraga.blogspot.hu/2014/03/bohumil-hrabal-elete-ii-sikertol-vegso.html

 

2014. március 27., csütörtök

Teltház az OIK-ban

Teltház előtt nyílt meg tegnap délután az Országos Idegennyelvű Könyvtár Hrabal 100 kiállítása. Vörös István (jobbra) Túlságosan zajos siker? című előadása közben Bán János olvasott fel részleteket az író ismert műveiből. A kiállítás április 25-ig tekinthető meg az OIK-ban. 




Részletek: http://bit.ly/NXLzKq

A százéves bohém, akit leginkább egy berúgással ünnepelhetünk

Pont 100 esztendeje március 28-án született Bohumil Hrabal. A bohém író nevét szülői tiltakozás miatt nem veheti fel egykori iskolája, megítélése hazájában máig nem egyértelmű. Magyarországon viszont több rajongói köre alakult, akik (naná, hogy!) sörözőkben tartják üléseiket. Utánajártunk a Hrabal-galaxisnak, és mi tagadás, be is rúgtunk kicsit.

„A máj el van gyötörve, de azok a gyönyörű vesék, nagyságos asszonyom!”

Sosem tekintette magát írónak, inkább krónikásnak. „A szép történetek zömét idegenektől hallom… Mikor aztán beáll a túlnyomás, és azzal fenyeget, hogy szétpattan a fejem, kénytelen vagyok odaülni az írógéphez” – vallotta meg írói módszerét Bohumil Hrabal Szigeti Lászlónak a Zsebcselekben.

Ká-Európa, valamint a történelmi viharokat csak elszenvedő, de valamiért mindig túlélő (sőt vesztesen is győztes) kisemberek mellett írásai és élete fontos főszereplője volt a sör is. Bájos, a derűt és a búskomorságot mesterien vegyítő történeteinek egy részét a szeretve tisztelt nagybácsitól, Pepin bácsitól hallotta, más részét viszont azokban a kocsmákban gyűjtötte, ahol gyerekkorától igencsak sűrűn megfordult.

Nosza, gondoltuk, már csak az emléke miatt is kövessük a módszerét, üljünk be sörözőkbe, hogy ott faggassuk ki az író talán legnagyobb magyar rajongóit.
 
 
 
Postřižinské pivo (10 fok, világos sör)

Az első korsó sört Kovács Gábor sörszakíró, blogger, a Hrabal Asztaltársaság aktív tagja ajánlatára hozza ki a – kicsit megtévesztően, a korábbi elnevezést még mindig használva – Colombóról elnevezett cseh sörözőben a pincér. Helyben is vagyunk, az ital egyenesen Nymburkból származik, abból a városkából, ahol Hrabal sörgyári gondnok (nevelő)apja, szerető anyja és Pepin bácsi mellett felnőtt, és amelyet többek között az eredetileg Postřižiny (a magyar fordításban Sörgyári Capriccio) című regényében tett világhírűvé.
Mint Kovács meséli, az író még halála előtt megengedte ugyanis a nymburki sörgyárnak, hogy használja az általa oly jól ismert és szeretett ital elnevezéseire regényeinek címeit, illetve szereplőinek nevét. Ő már nem élte meg, hogy bevezessék a piacra ezeket a söröket, de ha ma felmegyünk a Pivovar Nymburk honlapjára (vagy megnézzük néhány budapesti söröző itallapját) több termékre is ráakadunk, ami a Hrabal-galaxissal próbálja eladni magát. Van itt sör Francinról (Hrabal apja, a sörgyár gondnoka), Pepinről, a regényben szereplő doktorról elnevezve, de magáról az íróról is (Bogan), vagy a másik nagy „sörregény” címéről, a Gyöngéd barbárokról.
A nymburki oktatásügy

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Hrabal a hazájában minimum olyan népszerű, mint mondjuk Magyarországon, és minden bohémiai kebel büszkeségtől dagad, ha kiejtik ezt a nevet. Ez azonban nincs így. Magyarországon sokkal nagyobb a Hrabal-kultusz, mint Csehországban.

Néhány éve, amikor Jiří Menzelt erről faggattam (amúgy a győri Hrabal moziban a Hrabal-regényből készült Őfelsége pincére voltam magyarországi bemutatóján), ő ezt meg is erősítette. „A csehek nem szeretik Hrabalt.” De miért? – kérdeztem. „Mert hülyék.”
 
Fotó:

Hogy nem csak mi magyarok tudunk összemarakodni művészeink megítélésén, jól példázza a nymburki gimnázium névadása körüli vita. Miközben még egy kört rendel Kovács, elmeséli, hogy az ottani igazgatóban felmerült, hogy az iskolát nevezzék el a 100 éves évforduló alkalmából az íróról.

Rögtön kitört a botrány! Diákok, szülők tiltakoztak: hogy képzeli az igazgató úr, hogy egy részeges, alkoholista, öngyilkos író nevét viselje a gimnázium! Az ellenállás el is érte célját, Hrabal halálában sem békülhetett ki azzal az intézménnyel, „ahol megbukott és háromszor nem volt kielégítő a magaviselete”, ahol „enfant terrible, az osztály réme és bajkeverő” volt. Amely iskoláról egyébként novelláskötetet jelentetett meg, s mint ilyen, talán Csehország egyik legismertebb iskolája lett.
„A városka, ahol megállt az idő”, ha intézménynév-szinten nem is ápolja Hrabal emlékét (nem is igen örülne neki a mester), a főtéren felállított egy fából készült pad-emlékművet az íróval és macskákkal, illetve az Elba-híd alatt egy kis múzeumot is berendezett. A legstílusosabb viszont az az emléktábla, amely a sörgyár híres kéménye alatt van – az író kívánsága szerint olyan alacsonyan, hogy a kutyák is lepisilhessék.

Něžný barbar (13 fok, félbarna, különleges sör)

Az előző 11 fokos, világos sör után most a félbarna, kicsit erősebb következik, szintén Nymburkból. Kovács hosszasan mesél arról, hogy mennyire összetartozik a hrabali életmű, a humanizmus, a derű és a sör, amit szerinte nem is lehet igazán egyedül inni, mert ez egy „társasági ital”. Hrabal ugyan haza-haza csörgetett néha egy-két üveggel, de ő is jobb szerette a kocsmákban, barátok vagy ismeretlenek körében meginni a magáét. Állandóan ivott, ebből nem is csinált különösebb problémát – szögezi le Kovács.
 
Hrabal arcképe sörösüvegen
Fotó:
A kifogástalan állagú sörhabot nézve, végre eszembe jut, hogy tulajdonképpen azért jöttem, hogy kifaggassam, mi is ez a Hrabal Asztaltársaság, és honnan ez a rajongás. Mint mondja, ez egy cseppet sem bejegyzett „polgári kör (de nem úgy)”, ami nagyjából három éve jött létre a Hrabal sörözőben. (Időközben némi tócsni és még egy sör után mellesleg át is jöttünk ide, a Rákóczi úti intézménybe, ahol egy gránit szobor-portré fogadja a sörisszákat.)

Volt előzménye is az asztaltársaságnak: a már két évtizede működő Bohémia Baráti Kör, illetve a Fekete Ökör Baráti Társaság. Nagyjából mindnek az a lényege, hogy tagjai imádják Csehországot, a sört és Hrabalt. A „fekete ökrök” és az asztaltársaság kicsit nagyobb hangsúlyt fektet az író emlékének ápolására, a „bohémek” pedig egész Csehországot éltetik.
 
Több mint negyven éve rákattant
 
Sörgyári capriccio
         
Ezekben a kulcsember Bakos István, akit az évente megrendezendő asztaltársasági választáson – mint mondja – állandóan elnöknek szavaznak. Vele otthonában beszélgetünk, ami felfogható egy kisebb Hrabal-múzeumnak is. Ő maga egyébként kicsit hasonlít is az íróra, mint mondja „olyan ez, mint amikor a kutya és a gazdája egy idő után ugyanúgy néz ki”.
A hetvenes évek elején „kattant rá” Hrabalra, amikor a főnöke a kezébe adta a Bambini di Praga című kisregényt. Bakos egy éjszaka alatt többször elolvasta, s azóta már minden kötetét nemcsak hogy olvasta, gyűjti is. Az évek során egyre többet akart tudni Hrabalról, ezért ellátogatott mindenhová, aminek csak egy kicsit is köze volt az íróhoz.
A falon nagy Csehország térkép, a polcokon az összes magyarul kiadott Hrabal-kötet, és egy sor egyéb nyelveken kiadott társa, különböző relikviák, söralátétek, tucatnyi dosszié, amelyben a Hraballal kapcsolatos újságcikkeket gyűjti, rendszerezi, és szobrocskák.

Kiváltképp macskás kisszobrok. Mint mondja, évente többször ellátogat a hradištkoi temetőbe. Hrabal sírja valóságos zarándokhely. Tele van a környék macskás szobrocskával.
Amikor Bakos arra jár, mindig visz egy újat, de ugyanakkor el is hoz egyet. Nemcsak ő teszi ezt, nagy a mozgás a sír körül macskafronton.
 
Bogan (13 fok, világos speciál)

De mi is ez a kör, meg ez az asztaltársaság? A negyedik korsó után már értem is. Hiszen társaságban vagyunk, sörözünk, beszélgetünk, csevegünk. A Hrabal Asztaltársaság havonta egyszer ül össze a névadóról elnevezett sörözőben és nagyjából ugyanezt csinálja. Annyival szervezettebb a dolog, hogy általában hívnak egy-egy vendéget, aki valamit tud az íróról, amit a többiek esetleg nem: mondjuk találkozott, interjút készített vele, fordította a műveit. Péntek este például kis megemlékezést és felolvasást szerveznek a 100 éves szülinapra.

A Fekete Ökör Baráti Társaság pedig (amelynek a tagsága igencsak átfedi egymást az asztaltársasággal) egy utazó tárlatot is összeállított A Hrabal-galaxis pillanatképei címmel. Nagy büszkeségük, hogy nemsokára Prágában, a magyar intézetben is megtekinthetik az ottani rajongók a kiállítást.
 
Hrabal graffiti Prágában
Fotó:
Bakos is tisztában van azzal, hogy odakint mérsékeltebb a rajongás Hrabal iránt, de „mégiscsak nagy dolog, hogy egy kis magyar rajongói kör kiállíthat Prágában Hrabalról”. Szerinte egyébként nálunk és Lengyelországban van a legnagyobb kultusza az írónak és a Menzel által készített filmeknek. Talán még a kelet-németeket és az olaszokat sorolná e körhöz. Hogy a csehek miért nem szeretik annyira, azt csak találgatni lehet.

Mind Bakos, mind Kovács leszögezi, hogy ennek nincs köze Hrabal „ügynökmúltjához”, amiről az utolsó írásaiban számolt be (irodalmi levelekben) egy amerikai Bohemia-szakos hölgynek, Áprilkának. Az biztos, hogy soha, senkinek nem ártott – állítják mindketten.

Francin ászok söre (12 fok, prémium világos ászoksör)

Több helyre is el akartunk menni eredetileg, hogy beszélgetéseinknek igazi változatos bohém és hrabali miliőt biztosítsunk, de erről inkább letettünk. Öt-hat nymburki már eléggé a székhez láncolja az embert. (Olvasóinknak azért hamarosan bemutatjuk a legjobb fővárosi cseh sörözőket.) És ekkor jönnek elő a sztorik, amelyek a „Hogyan találkoztam Hraballal?” címmel írhatók le. (Az asztaltársaság tagjainak történeteiből még kis filmek is készültek Hrabal History címmel, így itt most nem idézem ezeket.)

Inkább arra voltam kíváncsi, mit gondolnak a „szakértő rajongók” az író 1997-es haláláról: a regényesnek hangzó „galambokat akart etetni és kiesett az ötödikről”-változatot fogadják el, vagy azt, hogy öngyilkos lett. Bakos István helyszíni nyomozást is végzett a prágai kórházban, és állítja, bármilyen fájó és kevéssé regényes, minden kétséget kizáróan öngyilkosságot követett el az akkor 83 éves író. Mint mondja, élete vége felé már nagyon megkeseredett volt, végignézte, ahogy a felesége rákban meghal, ahogy Pepin bácsi annyira megroggyan szellemileg, hogy egy idősotthonban feküdt magatehetetlenül, a legjobb barátja felakasztotta magát egy ajtókilincsre, és élete utolsó nagy szerelméről, Áprilkáról kiderült, hogy leszbikus. Ő maga pedig nagyon beteg volt már. Írni sem tudott, nő sem volt körülötte, sem barát, sem rokon.
 
Sörgyári capriccio
       
Bakos is tisztában van azzal, hogy odakint mérsékeltebb a rajongás Hrabal iránt, de „mégiscsak nagy dolog, hogy egy kis magyar rajongói kör kiállíthat Prágában Hrabalról”. Szerinte egyébként nálunk és Lengyelországban van a legnagyobb kultusza az írónak és a Menzel által készített filmeknek. Talán még a kelet-németeket és az olaszokat sorolná e körhöz. Hogy a csehek miért nem szeretik annyira, azt csak találgatni lehet.

Mind Bakos, mind Kovács leszögezi, hogy ennek nincs köze Hrabal „ügynökmúltjához”, amiről az utolsó írásaiban számolt be (irodalmi levelekben) egy amerikai Bohemia-szakos hölgynek, Áprilkának. Az biztos, hogy soha, senkinek nem ártott – állítják mindketten.

Francin ászok söre (12 fok, prémium világos ászoksör)

Több helyre is el akartunk menni eredetileg, hogy beszélgetéseinknek igazi változatos bohém és hrabali miliőt biztosítsunk, de erről inkább letettünk. Öt-hat nymburki már eléggé a székhez láncolja az embert. (Olvasóinknak azért hamarosan bemutatjuk a legjobb fővárosi cseh sörözőket.) És ekkor jönnek elő a sztorik, amelyek a „Hogyan találkoztam Hraballal?” címmel írhatók le. (Az asztaltársaság tagjainak történeteiből még kis filmek is készültek Hrabal History címmel, így itt most nem idézem ezeket.)

Inkább arra voltam kíváncsi, mit gondolnak a „szakértő rajongók” az író 1997-es haláláról: a regényesnek hangzó „galambokat akart etetni és kiesett az ötödikről”-változatot fogadják el, vagy azt, hogy öngyilkos lett. Bakos István helyszíni nyomozást is végzett a prágai kórházban, és állítja, bármilyen fájó és kevéssé regényes, minden kétséget kizáróan öngyilkosságot követett el az akkor 83 éves író. Mint mondja, élete vége felé már nagyon megkeseredett volt, végignézte, ahogy a felesége rákban meghal, ahogy Pepin bácsi annyira megroggyan szellemileg, hogy egy idősotthonban feküdt magatehetetlenül, a legjobb barátja felakasztotta magát egy ajtókilincsre, és élete utolsó nagy szerelméről, Áprilkáról kiderült, hogy leszbikus. Ő maga pedig nagyon beteg volt már. Írni sem tudott, nő sem volt körülötte, sem barát, sem rokon.
                   
A haláláról Bakos szerint a kórházigazgató terjesztette el a galambos legendát. Az igazság az, hogy először a neki bevitt könyvekből próbált az ablak alá piramist építeni, és ezen felmászni, kiugrani, de ez még nem sikerült, az építmény időben szétcsúszott a lába alatt. A kórteremben lévő kisasztalt viszont már oda tudta tolni az ablakhoz, és arra felküzdve magát levetette magát a mélybe – állítja a helyszín (kalandos, a biztonsági őröket kijátszó) bejárása után Bakos.
Pedig Hrabal 1990-ben még azt mondta, bár „irodalmilag” nagyon gyakran gondol arra, hogy öngyilkos lesz, „de hogy föltápászkodjam, és nekimenjek a víznek, arra sohasem”.

Az utolsó kortyok már nehezen mennek, pedig isteni ez a nymburki ászok. A beszélgetés kezd kicsit szétfolyni, ideje lelépni. Ma már nem, de másnap biztos lekerülnek a Hrabal-könyvek a polcról, és előkerülnek a Menzel-filmek a fiókból.

Tulajdonképpen hat sör után hazafelé már gondolkodhatunk oktatási reformban, sőt akár a társadalom mentális egészségének javításán is: mindenkinek elő kellene írni évente (havonta?) egy Hrabal-kötet elolvasását.

„Hrabal úr, higgye el, amióta olvastam a könyveit, nincs egy perc nyugtom, szüntelenül üldöz és gyötör az a kimondhatatlan szépség, törékenység, kópéság, fájdalom, bölcsesség, a fenébe is, maga egy szent.Ez a disznó gondosan kiválogatja azokat a helyzeteket, ahol perverz nemisége érvényesülhet. Amióta olvastam az írásait, nincs egy perc nyugtom, nem tudok szabadulni a rémes gondolattól, hogy micsoda rombolást okoz ezzel felnövekvő ifjúságunk soraiban….”                
                           
(Hrabal: Véres történet, amit az olvasók írtak – részlet)



               
               

Szerző:
Forrás: http://hvg.hu/kultura/20140327_Micsoda_rombolast_okoz_felnovekvo_ifjusa

Leforgatják a Sörgyári capriccio folytatását

Visszatérnek a filmvászonra a Sörgyári capriccio hősei, a legendás cseh vígjáték "folytatását" várhatóan jövő tavasszal mutatják be - jelentették be Prágában Bohumil Hrabal világhírű cseh író születésének 100. évfordulója alkalmából.

Az új film a Sörgyári capriccióval kezdődő Hrabal-trilógia második része, a Díszgyász alapján készül, az 1930-as években induló történetben a szereplők már idősebbek és a társadalmi légkör is megváltozott. A filmet a közszolgálati Cseh Televízió készíti, rendezője Jiří Vejdělek, a forgatókönyvet Marek Epstein írta.
"Jelenleg a forgatókönyv befejezésén dolgozunk. Részleteket nem árulhatok el. A szerzői jogok igen bonyolultak, és nem szeretnénk olyan problémákba bonyolódni, mint amilyenek az Őfelsége pincére voltam című filmnél jelentkeztek" - mondta Jaroslav Sedláček, a televízió dramaturgiai osztályának munkatársa.
"A film története nagyobb időszakot ölel fel, és nagyon igényes téli jelenetek vannak benne. A tervezett költségvetés mintegy 60 millió koronát tesz ki" - magyarázta Sedláček. Hozzátette: a téma iránt külföldi filmtársaságok is érdeklődnek.
Bár a készülő film szereposztása egyelőre még nem ismert, abban a nézők újra találkozhatnak majd az idősebb korában is elbűvölően szép Mariskával, férjével, a sörgyári gondnok Francinnal vagy az öregedő szószátyár Pepinnel. Sedláček szerint azonban semmiképpen sem kell arra számítani, hogy egy újabb Sörgyári capriccio születik.
"A készülő film epikusabb lesz Menzel filmjénél, és jobban fogja tükrözni a Hrabal által írt  történeteket" - szögezte le Sedláček. Bohumil Hrabal elbeszélései és novellái alapján eddig nyolc egész estét betöltő játékfilm és két rövidfilm készült. Öt alkotást Jiří Menzel világhírű cseh rendező jegyzett. Maga Hrabal hét film elkészítésénél működött közre társrendezőként, és négyben epizódszerepeket is vállalt.


A széppel és rúttal föltornyosuló élet – Bohumil Hrabal 100

Hrabal

Minden Hrabal-könyv megrendült felfedezés, melynek mélyében „a vágy belső modellje” lüktet. Realitás és fantasztikum ötvözése, keveredése ez, a világ szürrealisztikus elsajátítá­sa, a képzelet fölhajtó erejének megbecsülése, nem a felemás, ilyen-olyan, hanem a széppel és rúttal föltornyosuló élet elfogadása. Költészet is, végeláthatatlan vallomás-irodalom a valóságról – folytonosan ismétlődő kitárul­kozás. Próza is, benne az elmesélés öröme, kín és gyötrelem után: önként vállalva a lecsúszottak, a kintrekedők közös sorsát. Alakmásain keresztül Hrabal önmaga kiszemelt hőse és áldozata, aki azért hagyja el kora ifjúságának varázsos színterét, a nymburki sörgyárat és a családot, hogy mindennél jobban szenvedjen a félszegségtől és honvágytól. Csupa izzás és feszültség, mert csakis így tudja legyőzni el­beszélői énje a kisebbségi komplexusát, a spontán föltárulkozás epikai elő­feltételének akadályát.

 Hra

1997. február harmadikán történt, hogy délután fél háromkor a prágai bulovkai közkórház ortopédiai épülettömbjének ötödik emeleti ablakából – galambetetés közben – Bohumil Hrabal kizuhant, és szörnyethalt. Hrabal végzete “véres” legendákkal és mítoszokkal övezett életútjának jelképes utolsó állomása, óhatatlanul is megmozgatja a fantáziát; sokan gondolják úgy a mai napig, hogy Hrabal készült a halálra, sőt az öngyilkosság ténye meglehetősen sokszor foglalkoztatta látomásokban, allegóriákban. A Hrabal-életrajzok céhbeli szerzői pedig azóta is makacsul kitartanak az élet elmúlásának átpoétizált értelmezése mellett. Miért is ne ez felelne meg leginkább a “tükrök árulásáról” bölcselkedő Hrabal-féle jellem titokzatos szerkezetének, sugallják. Tíz nappal késõbb Hrabal temetésekor, a strasnicei krematórium ravatalózójában, egy cigányzenekar eljátszotta a Cigánysiratót, kedvenc belvárosi kocsmájában a (már az író életében irodalmi zarándokhellyé vált) Husova utcai Aranytigrisben pedig a gyászolók „sörünnepet” ültek, s ahogy erről egyik életrajzírója, Ratko Pytlík késõbb beszámolt: „Az újságírók a Hrabal számára fenntartott asztal felé tekintgettek a „kis” agancs alatt, ám legnagyobb csodálkozásukra Õ már nem ült ott. Ezek után elhangzott néhány nekrológ, és az örökkévalóság hullámai összezárultak Hrabal fölött”.
Hrabalhoz korán hozzátapadt az irodalmi szent képzete, amit maga is élesztgetett azokkal a fiktív, önkezével írt olvasói levelekkel, amelyek hol égbe emelték, hol kiátkozták őt az irodalomból. Elmúlt negyven éves, amikor első művei széles a nyilvánosság előtt megjelentek. Ideológiai okokból késleltetett pályakezdése, majd a hatvanas évek nagy kulturális fölfutása a 68-as szovjet invázióhoz közeledő Prágában hizlalta azt a legendát, hogy Jaroslav Hasekhez a Svejk írójához és Franz Kafkához hasonló formátum érkezett általa a világirodalomba. Egyik korai, és a cenzúra által politikailag szelídre fazonírozott történetéből (Szigorúan ellenőrzött vonatok) Oscar-díjas film készült Jirí Menzel rendezésében. Ez a találkozás egy csapásra megpecsételte Hrabal és a filmezés kapcsolatát, és ismertté tette a nevét távol hazájától. Szinte előzmény nélküli fejlemény az, hogy Hrabal egyidejűleg válik a cseh próza titokzatos reprezentánsává, és hamisítatlan közép-európai íróvá, akire később Magyarországon is apafiguraként tekintenek.
Hrabal magánmitológiáját motivikusan visszatérő elemek, egymásra kopírozódó képek uralják. Hrabal áradó retorikája, szinte magamagát fölfaló mondattana sokszor szolgál mást, mint az írói maszkok fölvillantását. Hrabal rejtőzködő alkat.
Nála a két háború közti cseh kisvilág édesbús melodramatikus antropológiája legtöbbször a családtörténeten, a légszomjas ötvenes éveké a kladnói kohó vasmunkásainak demoralizált értelmiségi galériáján keresztül rögzül és elevenedik meg.  Prága“a nagyvárosi kollázson” át, amely egyidejűleg ábrázolási technikát, és világszemléletet kölcsönzött az írónak.  Ehhez jött még a különös, önrombolásig ható groteszk és tragikomikumba oltódó kocsmai humor, hogy mindezek eredményeként egy személy, aki költőként éli át a nyomasztó politikai rendszer ránézve hátrányos konzekvenciáit, csakis önmaga hiábavaló erőfeszítéseit észlelje óhajtásainak és vágyainak legalján. Támpontja a hétköznapok karneválja, a kistörténelem lüktető tapasztalata. Hrabal szemfényvesztő fantasztikumának hihetetlenül erős a szívóhatása.
Az író tevékenységét egy az egyben gyónásnak tekintő Hrabal nem állított kevesebbet annál, minthogy „saját életével írt regényt”.
Hiába tekinthető egy-egy életperiódus szigorú lenyomatának bizton valamely elbeszélése, regénye (például e cseh nemzeti ellenállás melankolikus rekviemje, a korábban említett Szigorúan ellenőrzött vonatok), hiába lehet térben és időben pontosan megszerkeszteni a pálya ívét a kladnói vaskohó deklasszált filozófusainak beszédeitől, a Spálena utcai papír-lerakat bálázó-munkásainak izzó bölcseletéig – amit az életrajzi megközelítés tudhat, távolról sem magyarázat minden részlethez. Főleg a fő szólamot képzendő írásmód kialakulásához, amely Hrabal világhírét, “önsorsportréját” megalapozta. A periféria, a lecsúszottság költészetének páratlan nézőpontjához elengedhetetlenül szükséges az életrajz tüzetes földolgozása – állítja Hrabal-emlékkönyvének szellemiségével Radko Pytlík. Példának okáért Hrabal önként fordított hátat a nymburki sörgyár polgári biztonságot nyújtó állóvizének (“A feloldhatatlan ellentétek súlya egyre inkább nyomja Hrabal szívét-lelkét – írja –, aki egyértelműen családja, főleg azonban önmaga elől menekült Kladnóba.”), ez a momentum pedig arra utal, hogy tudatosan építette föl az életet maga körül. Ám azokról a fönntartásokról sem tanácsos hallgatni, amelyek azt sugallják, az írásokban fölbukkanó önéletrajzi én sohasem azonos egyes egyedül Hraballal. A tömérdek filozófiai, képzőművészeti, irodalmi és zenei élményt befogadó és egymásba olvasztó író életrajzából kihüvelyezhető ismeret sem keltheti a teljes hatásmechanizmus föltérképezésének érzetét. A hatások életrajzi „lefedettsége” nem garantál biztos iránytűt, igaz hiányuk tévösvényre csalhat: Hrabal több kötetben összegyűjtött műhelyforgácsai, sajátos “házi feladatai” elhessegethetik a született zseni hamis illúzióját, s rádöbbenthetik az olvasót arra a hihetetlenül kemény, olykor már-már heroikus küzdelemre, amellyel eljutott mesterségbeli tudásának az olvasó által megtapasztalt szintjére.
A főleg irodalompolitikai okokból igen későn a nyilvánosság színpadára lépett író nem minden exhibicionizmus nélkül használta föl a hatvanas évek derekán saját törekvései illusztrációja gyanánt azokat az „olvasói leveleket”, amelyek két ellentétes végletből világítják meg addigi tevékenységét. Okkal lehet arra következtetni: Hrabal tényleg elhitette magával, hogy könyveinek valódi tartalmával és értékével az üzenetek önzetlen szerzői szembesültek maradéktalanul, így még az a gyanú is fölmerülhet, hogy a kavicsot és gyöngyöt egyformán felszínre hozó vélemények „szerzőit”, a levélírókat benne kell keresnünk.  Bárhogy történt is, kiátkozói megbélyegzik könyveinek íróját, akiről azt tartják, hogy „szenilis trotty, pubertás hajlamokkal”, „akinek a dutyiban vagy a diliházban a helye”. A hódolók szemében viszont az árulkodó vonás, hogy levetett sarukkal járultak bálványuk színe elé: „Ujjongtam olvasás közben. Már rég nem éreztem a szívem táján ilyen melegséget”.
Mindenesetre a Hrabal-jelenség eredetiségében lévő mágneses vonzóerő a folytonos rácsodálkozás állapotában tartja az olvasókat. A nagy világámító írói létezésének, stílusának lényeges összetevőjét, a prágai iróniát tárgyalva Radko Pytlik rámutat Hrabal “haseki stichjére”. Közös pontokra lel a két író élményvilágában és a filológiai aládúcolás mellett (Pytlik Hasek remek értője, hihetünk neki, nagy monográfiája a Svejk szerzőjéről A csavargó liba címmel magyarul is olvasható) voltaképp arra kérdez rá, hogy a mindenáron való túlélés kedvéért mit tett a két író két leghíresebb alakja Svejk, a derék katona és Pepín bácsi. Irodalomtörténetileg azt a kérdést boncolgatja, hogy hogyan formált karaktert és szerepet Hasek illetőleg Hrabal, akik ugyanabba a cseh polgári érzésvilágba nyúltak ösztönzésért.
 Pepín bácsi valóságos életrajzi személy volt, irodalmi alakká történt átlényegítése a Hrabal-életmű (és minden Hrabal- értelmezés) egyik sarkalatos pontja lehet, mely a Hasekkal való hatástörténet kiaknázására is kiváló alkalmat nyújthat a 101. évébe lépő író portréjának megrajzolásakor.  

Hrabal
Dobrovits-Ádám: Ködön át (2011)
Forrás: http://ujnautilus.info/szeppel-es-ruttal-bohumil-hrabal

2014. március 26., szerda

Bohumil Hrabal élete I. – Az elismertségig vezető rögös út

Már csak két nap, és a világ irodalom rajongó tábora együtt ünnepli az egyik legnagyobb cseh író, Bohumil Hrabal születésének 100-ik évfordulóját. Mi a magunk részéről megpróbáltuk évszámok, időpontok mentén összefoglalni a Mester korántsem megpróbáltatásoktól mentes életútját, számba véve az író életét, későbbi munkásságát leginkább meghatározó eseményeket. A két részes cikk első részében az 1914 és 1963 közötti főbb történéseket mutatjuk be, az első komolyabb irodalmi elismerésig vezető hosszadalmas utat.

Kateřina, a nagymama
1914. március 28.: Maria Kilianová életet ad házasságon kívül született fiának Bohumil František Kiliannak Brno Židenice városrészében, a Balbín utca 47. szám alatt. A gyermek sohasem tudja meg ki is volt az igazi apja, egy sörgyári könyvelő (Hrabal), egy brnói tiszt (Blecha) vagy valaki más.

1914 :Marie a gyermeke nélkül költözik el a dél-csehországi Polnába, talán így rejtőzvén el az éles nyelvű rokonok-ismerősök kritikái elől, vagy éppen azért, hogy az egyik feltételezhető apát, a fiatal František Hrabalt rávegye arra, hogy vállalja fel a gyermekét. Az igazság nem derült kis sose. A fiatal anya a helyi sörfőzdében kap állást számlavezetőként, a könyvelő (František) segédjeként.

1914 – 1917: A kis Bohumilt a nagyszülei nevelik Brnoban, szerény körülmények között. Az erős családfő Kateřina, a nagymama volt, az unoka Tomáštól, a nagypapától elsősorban az ital, a kártya, az öltözködés és a bohém élet szeretetét örökölhette.

1916. február 7.: Marie Kilianová és František (akiről az író később a könyveiben Francin alakját formálta) Hrabal házasságot köt, majd december 26-án František hivatalosan is örökbe fogadja Bohumilt (de a kisfiú csak 1920-ban veszi fel végleg a Hrabal nevet).

Marie Kilianová és František Hrabal
 
1917: Az "új" apja és a szinte sosem látott anyja elviszik a nagyszülőktől a gyermeküket Polnába, a sörgyári lakásba. Az év folyamán (október) megszületik Bohumil öccse Břetislav (Slávek).

1919: Hrabal apja elnyeri a nymburki sörgyár igazgatói állását, ezért a család átköltözik ebbe a Prágához közeli városkába.

1924: A nymburki sörgyárba, kéthetes családlátogatásra érkezik, majd negyven évig marad Josef Hrabal, František bátyja akit a Hrabal művekben csak Pepin nagybácsiként ismer meg a világ. A maga világában élő, folyton beszélő Pepin lesz a kis Bohumil egyik legnagyobb példaképe, múzsája, mondhatni tanítómestere.
A Hrabal család
1925 júniusa: Bohumil befejezi az általa nagyon nem élvezett elemi iskolát, és a brnói gimnáziumban folytatja tanulmányait. Rendkívül rossz tanulmányi eredményei (pl. csak a cseh nyelvből kétszer kap elégtelent!) miatt folyamatosan bukdácsol, és messzire elkerüli az iskolát. Hamarosan visszaköltözik a szülői felügyeletre nagyobb esélyt biztosító Nymburkba, és az ottani gimnázium tanárait boldogítja tovább.

1926. május 3.: Megszületik Eliška Plevová, a későbbi Pipsi, azaz Hrabal felesége, de ekkor erről még persze sem az író, sem a kis hölgy nem tudhatott.

Az ifjú Hrabal
1929: Hrabalt leigazolja a Polaban Nymburk futball csapata, ahol nagy focista karriert nemigen fut be, viszont eltöri a könyökét. Pár évvel később, tizennyolc évesen fel is hagy a labdarúgással, helyette a zene, a zenélés (zongora, trombita) felé fordul.

1934.:Végre-valahára befejezi a nymburki gimnáziumot, viszont nagy meglepetésre jelentkezik a prágai Károly Egyetem jogi fakultására, ahová azonban a hiányzó latin tudása miatt nem veszik fel. Egy évvel később a hiányzó latin érettségi vizsgáját saját erőből leteszi a Český Brodi Reálgimnázium bizottsága előtt, majd rögtön felvételt is nyer a prágai egyetemre.

1936: Bohumil beleveti magát az olvasmányokba, és a jogi mellett bejár a bölcsészkar óráira is. A nyár folyamán elkerékpározik az ekkor még csak az Olimpia lázában égő Berlinbe. Lassan elérkezik első irodalmi szárnybontogatások ideje.

1937. október 16.: Megjelenik az első írása, pontosabban a Város esőben című verse a nymburki Občanské Listy című lapban. Ezt követően 1938 júniusáig további nyolc verse jelenik meg két lapban, emellett több cikkét is leközlik az újságok.

1939. szeptember 30-án harmadik nekifutásra megszerzi az abszolutóriumot, de a megszálló német csapatok bezáratják a felsőfokú intézményeket így nem tudja befejezni a tanulmányait. Visszaköltözik Nymburkba és december 1-jén írnokként áll munkába egy helyi jegyzőnél.

1940. szeptember: Kilép a munkahelyéről és Prágában az Eckert-féle Kereskedelmi Magániskolába kezd el járni, egy év múlva sikeresen be is fejezi itteni tanulmányait.

1940. október 10.: Elhelyezkedik a nymburki vasutas szövetkezetnél mint raktáros, de egy évvel később otthagyja a munkahelyét, láthatólag erős lelki válság közepette.
Emléktábla a dobrovicei állomáson
1942 márciusában vasúti segédmunkás lesz a Nymburk melletti Kostomlaty állomáson (ahol a későbbi regénye, a Szigorúan ellenőrzött vonatok is játszódik). Egy évre rá Hradec Královéban forgalmista tanfolyamra jár, majd 1944-ben elfoglalja helyét a dobrovicei állomáson. 1945-ben forgalmistaként visszatér a Kostomlaty állomásra, itt éri őt a világháború befejezése.

1946.: Végre megkapja jogi doktorátusát, és letölti öt hónapos katonai szolgálatát. Belép a kommunista pártba, majd rövid úton ki is lép belőle. A vasutat maga mögött hagyva az Iparosok öregségi és Rokkantsági Biztosítási Alapjának ügynöke lesz. 
 

1947.: Harry Karel Klofanda vállalatánál utazó ügynökösködik, játékokat és bőrdíszműcikkeket árul, mellette tűzijátékot is árul. A kommunista hatalom átvétel következtében sorra szűnnek meg a cégek, ezért folytonos munkahelyváltásra kényszerül. Mindeközben lassan felhagy a már tíz éven át tartó versírási kísérleteivel, és mindannyiunk szerencséjére a próza irányába fordul.

1949.: Végleg elhagyja Nymburkot, teljesen függetlenedik a szüleitől és a prágai Állami Áruházaknál kezd el dolgozni, majd megint csak meglepetésre kétéves társadalmi munkára jelentkezik vagy inkább küldik a kladnói Poldi-kohóba. Kezdetben a helyi barakkokban él, majd előbb a Jáchymova utcai lakásából, később a prágai peremkerületben, Libeňben álló kis lakásból ingázik órákon át Kladnóba. A kohónál ismerkedik meg Vladimir Boudnik festővel, akivel csakhamar összebarátkozik.

Egon Bondy
1950.: A libeňi Gát utca 24-es száma alatti bérházban (ma már nem áll) található lakása helyi kulturális, irodalmi központtá alakul át, ahol rendszeresen találkoznak a cseh művészeti élet páriái.

1951: Hrabal összeismerkedik Egon Bondy költővel, aki lelkesen biztatja Bohumilt, hogy írjon. Írjon még akkor is ha esély sincs arra, hogy a kommunista közegben valaha is kiadják a műveit. Ekkor kezdi el írni a Jarmilkát.

1952: Miután másfél évvel meghosszabbítják a társadalmi munkáját, csaknem életét veszti egy munkahelyi balesetben. Megússza három hónapos kórházi kezeléssel, majd ezt követően visszatér még egy rövid időre a kohóba.

1954. október 8.: Átvezénylik a prágai Hulladékhasznosító Vállalathoz, ahol hulladékpapír-bálázóként kezd el dolgozni. Mindeközben a Jarmilka másolatokban terjed az irodalom rajongók körében.
Hrabal és Pipsi (Eliška)
1955.: Jiří Kolár segedelmével a Jarmilka kézirata elkerül egy könyvkiadóhoz, de egyelőre a kiadással még várni kell, nem is sejtve, hogy milyen sokáig. Ebben az évben ismerkedik meg Hrabal a későbbi feleségével, Eliškával.
 
1956.: Az Élet mindenütt van címmel egy szamizdat (azaz illegális) válogatást adnak ki, ahol végre megjelenik Hrabal egy műve. December 8-án összeházasodik Hrabal és Pipsi azaz Eliška.

1958-ban a könyvkiadó elfogadja a Pacsirták cérnaszálon című novellás kötetét, de még mindig nem adják ki. Időközben a munkahelyén az immáron „író úrnak” hívott Hrabalt egyre több atrocitás éri a kollégái részéről, akik már nem tartják közülük valónak. Barátai kérvényt írnak annak érdekében, hogy fizikailag és szellemileg is kevésbé megterhelő munkához juthasson.

1959. február 16.: Állást kap a libeňi Stanislav Kostka Neumann Színházban mint díszletépítő munkás, és statiszta. A nyomdakész Pacsirták kefelenyomatait a kiadó hirtelen vezetőváltása miatt (az uralkodó rezsimnél Josef Škvorecký Gyávák című könyve kiverte a biztosítékot) bezúzatják, a tervezett megjelenésnek pestiesen szólva annyi.

1961. december 31.: Hrabal elhagyja a színházat és megkezdi szabadfoglalkozású író pályafutását, de még több mint egy éven át nem adják ki egyetlen művét sem.