1962:
Eljön a réges-régen várt nagy áttörés! Megjelenik az első
könyve, pontosabban novellás kötete a Gyöngy
a mélyben,
amely részben tartalmazza a Pacsirták
cérnaszálonba
szánt művek egy részét is. A novellakötet hirtelen jött
hírnévvel és elismeréssel jár. A kiadói díjából vásárolja
meg a hétvégi házát Kerskóban, amely élete fontos színterévé,
az írásai alkotóműhelyévé válik.
1965.:
Megjelenik a Meghirdetem
a házat, amelyben már nem akarok lakni
című novelláskötet, hét új stílusú Hrabal művel. Ez a kötet
teszi Csehszlovákia szerte végképp elismertté az írót. Sorra
jelennek meg, és fogynak el a kiadott könyvei. Hrabal belép a
Csehszlovák Írószövetségbe, majd a szövetség lapjának egyik
szerkesztője lesz.
1966.:
Április 5-én meghal Hrabal apja. Az írót közben felfedezik a
hatvanas évek filmes cseh új hullámát képviselő fiatal rendezők
és sorra forgatják az író munkáiból készülő filmjeiket. Jiří
Menzel leforgatja a Szigorúan
ellenőrzött vonatok
című filmet, amely mind őt, mind Hrabalt nemzetközileg is
elismertté teszi. A film 1968-ban elnyeri a legjobb külföldi
filmnek járó Oscar-díjat. Mindeközben Hrabal alkotói válságba
zuhan.
1967.
március 21.: Eltávozik az élők sorából Pepin bácsi, azaz Josef
Hrabal.
1968.:
A prágai forradalmi tavasz után jön a nyári szovjet megszállás.
A „szovjetellenes” cseh írók könyvei a zúzdába kerülnek, a
kevésbé forradalmi Hrabal művekkel együtt. Elkezdődik a
„normalizáció” avagy a diktatúra újabb időszaka. Hrabal
kidobják az Írószövetségből, ő maga pedig jóformán
bezárkózik a kerskói üdülőházába. Vladimir Boudník, Hrabal
barátja öngyilkosságot követ el.
1970.
február 10.: Bohumil Hrabal immáron árván marad miután édesanyja
is meghal. A Mester az elmúlt évek szinte mindegyikében
elveszített egy-egy közeli családtagot vagy barátot. Az anyja
halála után Hrabal már csak időnként tér vissza Nymburkba.
1970-1971:
Az újabb művészi korszak kezdeteként Hrabal megírja a Sörgyári
capricciot,
majd egy évvel később az Őfelsége
pincére voltam
című regényt. Ez utóbbit 18 nap alatt veti papírra.
1973.:
Feleségével átköltöznek a régi, komfort nélküli, egy szobás
libeňi lakásból egy új szövetkezeti panellakásba a Sokolnyki
lakótelepre. Hrabal azonban szinte minden idejét Kerskóban tölti,
és a fővárosba vezető út mentén álló Erdészlakban (Hájenka)
tartja rendszeres sörözéseit. Megírja A
városka, ahol megállt az idő című
művét. Ugyancsak ebben az évben születik meg A
gyöngéd barbár
című alkotása is. Hrabal valamennyi 70-es évek elején írt műve
ekkor újra csak stencilezett szamizdatként, azaz illegálisan
jelenhetett meg, jóllehet az író sohasem vett részt aktívan az
ellenállásban. Emiatt később sokan kollaboránsnak tekintették,
jóllehet éppen ekkor alkotta sora a remekebbnél remekebb műveit.
1977.:
Szintén nem hivatalosan, de megjelenik a Túlságosan
zajos magány
című novellája, amely a Mester egyik legnagyobb remekműve. Ezután
már a hivatalos könyvkiadóknál is újból megjelenhetnek a
könyvei, de míg a nemzetközi hírneve folyamatosan emelkedik a
hazai fogadtatása egyre elutasítóbb.
1983
ősze: Csaknem halálos közlekedési balesetet szenved, pár hétig
törött bordákkal a kórházban fekszik.
1984:
Megírja a Zsebcseleket
és a Házimurit,
de ezek ismét nem jelenhetnek meg állami kiadónál.
1987:
Előbb meghal az öccse, majd hosszú betegséget követően
eltávozik az élők sorából Eliška
Hrabalová, a szeretett feleség, végül meghal Karel Marysko,
Hrabal egyik legjobb barátja. Az író az egyik, ha nem a
legtragikusabb évének végén egyedül marad. A kiüresedett
lakótelepi lakásból az író Kerskóba, vagy a prágai Arany
Tigris sörözőbe menekül.
1980-as
évek vége: Hrabal Amerikába és Moszkvába tesz látogatást.
1989.
A cseh bársonyos forradalom. Hrabal tovább folytatja életét,
egyre megkeseredettebben, már csak a macskáinak élve létezik, de
továbbra is ír, és issza a söreit.
1990-es
évek: Hrabalt világszerte elismerik, és sok-sok országban
jelennek meg lefordított művei. Sorra kapja a különféle irodalmi
díjakat, tiszteletbeli címeket.
1994
januárja: Látogatást tesz Hrabalnál, hol is máshol mint az Arany
Tigrisben Bill Clinton az USA elnöke, és Madeleine Albright az ENSZ
nagykövete.
1996.
december: Hrabal összeesik a kerskói nyaralója előtt, és
kórházba szállítják félig bénult állapotban.
1997.
február 3., délután 2 óra: Bohumil Hrabal kizuhan a prágai
Bulovka Kórház ötödik emeleti szobája ablakán és szörnyethal.
Öngyilkosság vagy baleset – találgatja az utókor, aki
végigolvasta az életét könnyedén kitalálhatja a valószínűbb
változatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése