Március 28-án lenne 100. éves a huszadik századi cseh és egyben
európai irodalom emblematikus figurája, a „sörivó író”, Bohumil Hrabal.
Csoda-e, hogy a Forma-1-ért is rajongott?
A Szigorúan ellenőrzött vonatok, a
Sörgyári capriccio (eredeti címe szerint: Megrövidítve), a Táncórák
idősebbeknek és haladóknak zseniális szerzőjéről úgy gondolná az ember,
hogy amikor nem írt, akkor valamelyik sörözőben ücsörgött, leginkább a
prágai Arany Tigrisben, és gyűjtötte a történeteket a következő
könyvekhez.
Eközben – de meglepő-e? – olyas „világi” dolgok is foglalkoztatták,
mint éppen a Forma-1. Méghozzá már-már filozófiai régiókba hatolva.
Mit is mesélt erről 1975-ben?
„A Forma-1-es nagydíjak a startot követő első méterekkel kezdődnek,
és a versenyzők mindannyiszor nulla-állapotban lévő költők, akik a
startzászló intésével búcsút vettek a világtól, akik a nulla-állapotig
megtisztultak a meditáció és a tökéletes felkészülés által.”
Nem hátborzongató, ahogy a cseh mester szavai tökéletesen rímelnek egy bizonyos AyrtonSenna kinyilatkoztatásaira?
„Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid
vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: oké, ez a határ. Majd
hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az
eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan
tudsz repülni.”
Hrabal továbbá ilyen gondolatok szőtt:
„Azt mondják, a versenyzőknek egészen közel ülő szemeik vannak,
amelyek csak az úttest szalagját figyelik maguk előtt, szempárok,
amelyek a lehetőségek végső határához közelítő sebességgel száguldanak,
amelyek a lehetőségek közepette a kitűzött cél felé furakszanak, azon az
úton, amelyen a véletlen nem más, mint a csoda másik neve…”
Senna „válasza” erre, mintegy megerősítve azt, amit valaki nagyon érzékeny módon egy söröskorsó mellett mélázva észrevett:
„A nagy bajnokok valahol nagyon belülről fakadnak. Ez vágy, ez álom,
ez vízió. Ahogy képesek elmenni a végsőkig. Mert gyorsabbnak kell
lenniük mindenkinél. Ehhez tehetség kell és akarat. És az akaratnak
erősebbnek kell lennie, mint a tehetségnek.”
Hrabal is tovább vitte a gondolatmenetet:
„Mindannyiuknak olyan közel ülő szemeik vannak, mint Juan Manuel
Fangionak vagy Paul Eluardnak, a pillangó szárnyához hasonlatosan közel
ülő szemek, mint amilyen Jack Brabhamnek van és amilyen André Bretonnak
volt, a vadászpuska két csövéhez hasonlóan közel ülő szemek, amilyen Jim
Clarké vagy John Surteesé vagy Denis Hilme-é, amilyen Henry Millernek
és Ernest Hemingwaynek és James Joyce-nak volt…”
Senna fogalmazásában:
„A győzelem számít csak. Minden egyéb ennek a következménye.”
Hrabal:
„Szemek, amelyek olyan közel ülnek egymáshoz, hogy egyetlen hatalmas
szemmé folynak össze, egyetlen szemmé az egyenlő szárú háromszögben,
melyből a rezzenéstelen tekintetű Úr figyel…”
Na, erre biztosan tud Senna is felelni valamit:
„Abban a pillanatban, amikor a legjobbnak, a leggyorsabbnak hisznek,
akit még megközelíteni is lehetetlen, egyszerre hihetetlenül törékennyé
válsz. De ha Isten melletted áll, minden oly letisztulttá válik.”
Lehet, hogy kissé emelkedettek a fentiek az F1 kőkemény világához
képest, ám tény és való, mindkét eszmefuttatást ez a kőkemény
Forma-1szülte.
Méhes Károly
Forrás: http://formula.hu/hirek/153/383/88322/mehes-meglatasa-hrabal-formaja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése